hashtagutazas

Szóval megérkeztem Krakkóba kora délután szállás nélkül egy Lonely Planett útikönyvvel a táskámban. Először a fontos dolgok, így első teendőként elindultam ebédet keresni. A 2002-es útikönyvben már előre kinéztem több helyet. Egy térképpel a kezemben elkezdtem járni a belvárost, hogy megnézzem, tizenhárom év után még ott vannak-e ezek az olcsó étkezdék. Az egyik egy egyetemi étkezde volt. A megadott címen a kapualj felett láttam egy cégért az étterem nevével. Bementem, aztán néhány csukott ajtón még be kellett nyitnom és már ott is voltam egy kicsi pincehelyiségben. Rendeltem egy pirogot (Krakkó belvárosában majd minden étkezős helyen angolul is ki voltak írva az ételek) és megebédeltem.

Miután a gyomromról már gondoskodtam, elindultam szállást keresni. E téren is már nézelődtem otthon valamint helyben is az étterem keresés közben – egy turista információs pontnál beszerzett térképen is voltak megjelölve hostelek. Már az elsőn is volt szabad hely, de négy szállás végigjárása után választottam egyet. Tizenkét ágyas szobában voltam, de ott létem alatt nem nagyon volt a szobának háromnál több lakója. A szállás díjában benne volt egy elég szolid kínálatú svéd asztalos reggeli is (kávé/filteres tea, felvágott, sajt, kenyér), első löketnek jó volt a nap elején.

Krakkó. Történelmi városközpont, a Wawel (a vár), királyok útja. Ezek talán a leghíresebb látnivalók. A városközpont tényleg hangulatos, középkori épületek sok barokk templommal, a főtéren a gótikus Mária templommal (lengyelül Kościół Mariacki - a 14-ik században kapta meg a gótikus formáját). A templomokban viszonylag sokszor futottam bele egy misébe vagy Szentségimádásba, úgy tűnt, hogy sokszor használják a templomokat hitéleti céllal.

A Mária templom homlokzata

A Mária templom tornya (a képen a baloldali)

A Főtér a Posztócsarnokkal (ma szuvenír piac)

Most, hogy ezeket megnéztük, ugorjunk azon részekre, amik talán nem elsőnek jutnak eszünkbe Krakkóról. Például Nowa Huta. A szocialista városnegyed, amit a lengyel kultúra központjának ellensúlyozására építettek, szerintem már általánosban is tanultuk, mint a Szovjet mintájú szocialista iparfejlesztés példáját. A vásércgyár mellé épült városrész, amihez a vasat és a szenet is máshonnan kell odavinni. Én egy szürke paneltengerre számítottam, de ehelyett igazából nem is barátságtalan lakótelepek találtam köztük játszóterekkel, zöld területekkel. Mondjuk mint Újpalota Budapesten, csak jóval nagyobb. És nem is csak panelházakból áll az egész. Sőt, Nowa Huta főterén (Ronald Reagan Központi tér - Plac Centralny imienia Ronalda Reagana) egy darab panel vagy öt emeletnél magasabb épület nincs. Helyette villamos sínek körbe pedig díszítéseket is tartalmazó házak, amik nekem egyáltalán nem tűntek a szocialista építészet termékeinek. Vagy legalábbis nem a Budapesten megszokott szocialista építészet.

Néhány kép Nowa Hutáról:

A Nowa Hutai Isten bárkája templom, a kerület első temploma

Krakkó közösségi közlekedése villamos- és busz vonalakból áll. A város közepén inkább sétáló utcák vannak (olvasd: turisták hömpölyögnek és városnéző lovaskocsik) de a körül sűrű a közösségi közlekedési hálózat. A húsz perces jegytől a 72 órásig elég sokfélét lehet kapni, sok megállóban automatákból is.

Múzeumok. Mikor utolsó este el akartam ütni az időt sötétedés után az este tízkor induló buszig gondoltam, bemegyek egy múzeumba. Körülbelül ekkortájt szembesültem vele, hogy majd minden múzeum hatkor vagy korábban zár. A Lonely Planetben találtam a Mangha múzeumot. Az már az útikönyvből kiderült, hogy ez a Mangha nem az energia sugarakat lövő harcosok/kiberzsaruk japán képregényeiről szól hanem a japán művészetről bemutatásáról. Így, hogy ezt előre tudtam nem volt nagy megrázkódtatás, hogy az egyik előadáson szinte csak QR kódok voltak különböző tárgyakon és azokat egy tablet-tel olvastam be. Aztán olvashattam a valószínűleg Google Translate által lengyelről angolra fordított szöveget. Mindenesetre az ötlet érdekes volt – QR kódok bekeretezve, ágyneműn, lámpaernyőn.

Bónusz volt, hogy nagyjából zárás előtt félórával érkezve az egyetlen néző voltam az épületben. Így aztán sehol nem volt tömeg!

Étkezés. Gyors étkezdét, éttermet bőven lehet találni, lévén nagyváros és a turizmusra is rá álltak. A boltok és pékségek mellett láttam utcai perec árusokat is valamint sok pirogost. A pirog - az én megértésem szerint - egy szláv tészta étel, ami különböző régiókban különböző készételeket takar. Itt leginkább a tortellinihez hasonló méretű, annál kicsit zsírosabb, valamivel ízesített tésztapárnácskákat jelent.

Utcai ételárus. A wikivoyage-on olvastam egy minden este nyolctól üzemelő street food árusító kisbuszt (kiełbasa van) -a piac téren (Grzegórzecka út) árulnak sült kolbászt. Kisbusz alatt egy nem annyira modern furgont kell érteni.

Mikor arra jártam, többen ettek illetve sorba álltak a két, fehér hentes köpenyes férfinél – úgy tűnt, hogy egy ismert és bejáratott hely. És nekem is nagyon ízlett a kolbász, ajánlom!

Tanulság: érdemes a bármely ország/város/vidék top 5 látnivaló cikkek mellett más írásokat, leírásokat is elolvasni.

Ojcówi Nemzeti Park – Prądnik-patak völgy

Egyik napra a Krakkótól olyan húsz kilométerre lévő Ojcówi Nemzeti Park meglátogatását terveztem. Előző nap két helyen is megkérdeztem, hogy hogy jutok oda, és kaptam egy címet meg busz indulási időpontokat (igazából két címet kaptam szomszéd utcákban, de aztán a helyszínen rákérdeztem és így egyet kizártam).

A belvárosban az egyik turitairodában vettem turistatérképet a parkról 10 zlotyért (Compass kiadó: Jura-Krakowsko-Częstochowska 1:50000). A Nemzeti parkban már 15 zlotyiért árulták. Egyébkéntott volt egy részletesebb térkép is kisebb területről. A Compass cég térképeinek listája térképen itt.

Ez kérem, egy buszvégállomás - privát cégeknek. (A hosszútávú járatok egy buszpályaudar kinézetű állomásról indulnak.)

Kimentem reggel a kapott címre, az üres telekre, amin állt pár kisbusz (9-20 személyesek). Megkérdeztem az őrt a bejáratnál, mutogatott befelé, hogy igen, arra. Az elválasztó láncra ki is volt akasztva egy tábla Ojcówi felirattal. Ezt én úgy értelmeztem, mint az általam keresett kocsiállás. Vártam a kiírt indulási idő után még negyedórát, de oda nem állt be kisbusz, bár forgalom volt. Megkérdeztem pár sofőrt (közös nyelv híján ismételgettem nekik a település nevét), akik az előbb buszállásra mutogattak. De busz nem jött. Hát, ahogy egykori főnököm mondani szokta, ilyen ez a pop szakma. Fogtam magam és besétáltam a történelmi központba nézelődni.

Aztán a következő kiírt indulási időben ismét elsétáltam a telekre és ekkor már állt bent egy kb. 15 személyes kisbusz meg előtte sor. Beültem az egyik utolsó szabad helyre és már robogtunk is.

Az Ojcówi Nemzeti Park egy km²-es terület a Prądnik-patak mentén. A busz Ojcow falunál rakott le, ami nyáron valószínűleg egy népszerű hétvégi úti cél. Végig sétáltam a völgyön a Kazimír kastélytól a Pieskowa Skala kastélyig. Utóbbi épp felújítás alatt állt, nem is lehetett bemenni. Menet közbe elhaladtam a vízi kápolna mellett (egy patak fölé építették) és egy Szűz Mária templom mellett (a térképen illetve utikönyvben Boldog Szalóme -Blessed Salome, akit II András magyar király fiához adtak hozzá) mellett. Ahol amellett, hogy három építészeti kor nyomait láthattam volna az épületen, ha be lehet menni (román, reneszánsz, barokk) még egy kőből faragott elefánt is van a hátán egy obeliszkkel. Nem magától értetődő egy templom kertben. Lehet amúgy, hogy épp a felújítási évszakban jártam ott, mert itt is restaurátorok dolgoztak a templom mögötti kis épületben.

Ide érkezett a busz a Nemzeti Parkba

A parkoló feletti vár

A parkoló feletti vár kapuja

Visszafelé a völgyben kanyargó autóút mellett indultam el és minden elhaladó autónál stoppoltam, hátha felvesznek alapon. Olyan 10-15 perc után meg is állt egy férfi, akivel közös nyelvünk ugyan nem volt, de elmutogattam neki (az Ojcówi szó ismételgetésére ugyan az ellenkező irányba mutogatott, de én kötöttem az ebet a karóhoz, hogy előre szeretnék menni), hogy hova is megyek és elvitt egész a délelőtti kiinduló helyemig, ami neki egy pár kilométeres kitérő volt.

​​Csendélet ebéddel és útikönyvvel

Kápolna a vízen

Hát, ezeket láttam Krakkóban és a környékén. Szép város, a pár négyzetkilométeres központi részen túl is!

Útikönyvek
Két útikönyvből készültem az útra. Az egyik a Lonely Planet Lengyelországról szóló kötete a másik a Panoráma kiadó Délkelet-Lengyelországról szóló darabja. Érdekes volt a két útikönyv közti különbségeket látni (már azon túl is, hogy a Lonely Planet könyv az egész országról szól). Például, hogy az angol kiadó könyve inkább egy áttekintést ad, kevésbé részletes a látnivalók felsorolása, de témájában szélesebb. Például szállásokból, étkezési lehetőségekből több és részletesebb információ.
A panorámás könyv kifejezetten a látnivalók ismertetésében mélyed el, több érdekes épületet, műemléket sorol fel és ír le. A kettő együtt nekem jól kiegészítette egymást az út előtt.
Tanulság: tényleg nem mindegy, hogy milyen útikönyvet használ az ember, érdemes a választás előtt kicsit ismerkedni vele.
Az, hogy mindkettő legalább tíz éves, a műemlékeknél ugye érthetően nem nagyon számított. Az éttermek esetében persze már volt, ami nem működött, de hát ez úgyis a helyben majd meglátjuk kategória.

Használt útikönyvek:

Krzysztof Dydyński: Lonely Planet – Poland, 4. kiadás, 2002 május

Bács Gyula: Délkelet-Lengyelország, Panoráma kiadó, 1981

Történt, hogy volt egy szabd hetem és kitaláltam, hogy akkor elutazom valahova! Először Szerbiára gondoltam, aztán édesanyám a figyelmembe ajánlotta Krakkót, mint egy szép várost. El kezdtem olvasgatni róla és úgy döntöttem, oda megyek!

Hogy izgalmasabb (?) legyen a dolog, az odaútra a stoppolást választottam. Nem is kell más, csak egy elképzelés, hogy merre akarsz utazni, egy tábla egy (nem túl távoli) úti céllal, meg sok idő. Meg nem árt egy jó kezdőpont, ahol minél nagyobb eséllyel veszik fel az embert. Meg jó, ha tudja, hogy menet közben melyik pontokon van nagyobb esélye újabb fuvart kapni. Meg szabadidő.

Én korábban még nem stoppoltam, szóval a fentieket úgy szedegettem össze, főleg Ábeltől.

Plusz, mivel biztonsági játékos vagyok arra is készültem, hogyha nem jutok el egy nap alatt a célig, akkor is legyen tervem az alvásra, esetleg a nem stoppolással utazásra.

Az autópályák vonalán, a Csehországon áthaladó, Pozsony-Brno-Ostrava irányt néztem ki útvonalnak.

Természetesen a Sasadi úton kezdtem, az Agip kútnál (természetesen olvastam másoktól, hogy ott érdemes, ha Bécs/Pozsony felé indul). Odaálltam a megírt BRNO táblámmal, kitartottam a hüvelykujjam és kedvesen mosolyogtam.

Na, az volt a következő másfél óra programja. Ez alatt volt időm sok mindenen gondolkodni, például, hogy autósként hányszor látok stopposokat, mikor is indul az a vonat, amit nézegettem mint lehetséges utazási mód, meddig is akarok itt állni meg ilyenek.

Egy fél óra után legyártottam magamnak az ideológiát, hogy biztos a Brno tábla „elriasztja” azokat, akik mondjuk csak Győrig mennek vagy Bécs felé. Ezért lecseréltem a táblámat SK-ra. Később a sofőr, aki felvett megkérdezte, hogy miért nem Brno-t írtam, ha azon keresztül megyek?

Még a Sasadin idővel jött két kolléga, akik szintén a benzinkútnál szuggerálták az autókat. Aztán egyszer csak hirtelen megállt egy autó előttem, mondta, hogy egy csak egy helye van. Erre a két kolléga (akik ugye utánam érkeztek) „átengedték” nekem. Na, ne akadjunk fent ezen, a lényeg, hogy van fuvar! Győrig el is vitt. Itt teljesen igaz volt, amit hallottam korábban: az vesz fel stoppost, aki beszélgetni szeretne. Szóba került munka, magyar és külföldi egyetemi oktatás, Volkswagen dízel botrány. Aztán már meg is érkezünk az autópálya győri elkerülő szakaszára, ahol az M1-es és a 82-es találkozásánál van egy benzinkút (Arabona pihenőhely). Utólag a térképet nézegetve is ez tűnik az egyetlen logikus helyen Győr körül. Ezzel együtt is, nekem ez megint csak nem egy öt perces megálló volt.

Először elsétáltam a parkoló rész végébe, ahol összefutnak a parkolóból kimenő az utak. Gondoltam, milyen rafinált vagyok, itt mindenki elmegy, aki kihajt a parkolóból. A rendőrök viszont megkértek, hogy inkább sétáljak vissza a benzinkúthoz, lévén az autópálya felhajtón vagyok. Na, itt kezdődött az ide-oda sétálgatás, igyekeztem kitalálni, melyik is a legjobb hely a parkolóban. Végig sétáltam a parkoló kamionok közt is a táblámat mutogatva, de nem volt kapás.

Itt egy másfél óra alatt volt időm ebédelni meg megint gondolkodni, hogy vajon meddig akarok itt kísérletezni, mennyi idő bejutni a városba és onnan hogy tudok vonattal tovább menni. (Említettem már, hogy a stoppolás egy bizonytalan utazási mód?)

Mikor egy nagy fekete, német típusú szedán indult el tankolás után, inkább csak jól neveltségből tartottam a táblám. Erre természetesen megállt. Gyorsan odafutottam, megbeszéltük, először, hogy én is tudok magyarul, aztán, hogy Brno felé megyek és már hasítottunk is!

Ezen a szakaszon kevesebbet beszélgettünk, de ugye ez nem baj. Sofőröm Csehországba tartott egy kis pihenésre, Brno-t is érintve, szóval ez egy jó kör volt nekem! Kicsit kielemeztük a BMW fedélzeti navigációját aztán kitett pont annál a bevásárló központnál, amit már otthon kinéztem (Avion Shopping Center, Csehország, a D2 és D1 autópályák találkozásánál).

Ez több minden miatt is jó hely. Nyilván a bevásárlóközpontban van mosdó illetve élelmiszerbolt. De innen van ingyenes buszjárat is Brno központjába. Ami jól jött, mikor tizenöt perc gyaloglás a kinézett stoppoló helyhez és tíz perc munka után elvesztettem az ihletett és úgy döntöttem, hogy köszönöm, (mára) elég a stoppolásból. Tizenöt perc sétával vissza a bevásárlóközponthoz, felszálltam a buszra és irány a központ. Itt egymás mellet van a busz és a vonatpályaudvar. Én az utóbbin kezdtem és gyorsan vettem is jegyet Lengyelország felé. El is értem Ostravába estére, ahol természetesen nem volt szállásom, de ez nem zavart, előre kinéztem néhány helyet az állomás közelében. Vagyis, a sejtésem, hogy esetleg csak eddig jutok el első nap bejött, bár nem végig stoppal jöttem. Választottam egy szimpatikus szállodát (micsoda luxus) és eltettem magam másnapra.

Az ostravai vasútipályaudvar.

Másnap aztán visszaballagtam az állomásra, meg venni a vonatjegyet a Leo Express magán vállalat Krakkóba menő járatára. Ez egy magán vasúttársaság, ami főként Csehországban és Szlovákiában üzemeltet járatokat, nyilván a forgalmasabb vonalakon,

Szóval, velük akartam utazni. Ami nagyon szép gondolat volt (kényelmes, szép járművek a honlapjuk képei szerint) csak nem valósult meg. Ugyanis az Ostrava utáni megállótól (Bohumín) a cég már nem vonattal, hanem buszokkal szállítja az utasokat – és erre bizony már nem volt hely délelőttre. Még kétszer visszamentem, hogy hátha valaki lemondta, de persze nem mondta le senki.

Volt az állami vasútnak is Krakkóba menő szerelvénye, de drágábban és lassabban (ami részben az átszállás miatt lehet). Mivel a vasútnál nem kellett félni, hogy elfogynak a jegyek, ezért halogattam a vásárlást amíg lehetett. Közbe meg mentem egy kört a környéken.

Például így tudtam megnézni ezt a gyanús, hogy szocializmus korabeli emlékművet.

Végül az állomás körül lődörögtem a vonatra várva és ekkor végre észre vettem a pályaudvar előtti egyik buszmegálló táblán a Krakkói menetrendet! A cseh állami vasút, a ČD van olyan jó, hogy busz járatot is üzemeltet!

A ČDBUS-ra utaló útmutató a pályaudvar padlóján, két kép a buszról és egy információs tábla a magánvasútról, amivel nem mentem.

Mikor ezt már tudtam, persze észre vettem az állomás padlóján is a buszra utaló jelet.

Végül a busz is befutott, felszálltam, a kiírt indulási idő után még vártunk vagy negyed órát egy vonat csatlakozásra, aztán hasítottunk Lengyelország felé.

Folytatás, Krakkó a következő bejegyzésben.

Izland. Reykjavík, Kék Lagúna, Geysír, Gülfoss-vízesés. Mint majd minden országnak, Izlandnak is megvannak a jól ismert, tipikus látványosságai. De vannak kevésbé ismertek, kevésbé (?) felkapottak is.

Svarthöfði utca Reykjavíkban. Az utca neve Fekete fejet vagy Fekete fokot (mint félsziget) jelent – de ami sokkal fontosabb, hogy Darth Vadert így hívják izlandiul! Igen, 2015 augusztusában döntés született hogy, lakossági kezdeményezésre el neveznek egy közteret a Sith lovagról, így kapta az utca a mai nevét.

Az utcva elhelyezkedése Reykjavíkon belül. Kattintásra megnyilík a térkép.

Egyébként az utca a Höfði ipari negyedben található, ahol minden utcanév höfði-re végződik. Szóval úgy nevezték át az utcát, hogy közben autentikus maradt az elnevezés. Izlandon egyébként nagy gondot fordítanak arra, hogy minden új szóra alkossanak izlandi megfelelőt.

Az izlandi felföld. Vulkanikusan aktív terület gleccserekkel, terepjáróknak való utakkal és nagyon kevés benzinkúttal. A táj kicsit kopár, kősivatagos, azt mondják inkább holdbéli. Az első Holdra szálláshoz is itt gyakoroltak az asztronauták.

Zúgó az izlandi Felföldről. Forrás: panoramio.com

Izlandi Elf Iskola. Egy iskola, elfekről és egyév izlandi (mesebeli) lényekről. 3-4 órás, tehát egy alkalmas oktatáson lehet részt venni.

Ha inkább meg akarod nézni, hogy hol éltek/élnek ezek a mesebeli lények, akkor szóba jöhet Dimmuborgir, ami trollok otthona és az alvilág lejárata is. Geológusoknak pedig egy lávamező, szokatlan lávaformákkal. Szokatlan, mint például egy kőfal egy kerek lyukkal a közepén.

A Trónok harca stábja is forgatott itt, Falon tűli jeleneteket.

Dimmuborgir képek forrása: wikipedia.org

Források

http://www.eupolisz.hu/izland – szervezett Izlandi körút

https://skandinavhaz.wordpress.com/2012/07/10/egy-izlandi-korutazas-4-resz-az-izlandi-sivatagban/#more-1394 - élménybeszámoló ez izlandi utazásról

http://www.skyscanner.net/news/38-amazing-game-thrones-locations-pictures - Trónok Harca filmsorozat forgatási helyszínei - benne Dimmuborgir (a lávamező).

Utazzunk valahova! Rám jött ez az érzés, választottam egy hétvégét, mikor nem volt más programom, és már régebben gondoltam, hogy szívesen megnézném Salzburg városát. Nosza. El is zarándokoltam a MÁV (link) honlapjára a nemzetközi utazási ajánlatok részbe. Itt sok más európai úticél mellett több osztrák városba is kínál a MÁV jegyet, esetenként kedvezménnyel. Például a bécsi oda-vissza kirándulójegy a bécsi közlekedést is magában foglalja. Én a salzburgi kirándulójegyet választottam, ami négy napig érvényes, oda-vissza, az adott vonalon tetszőleges vonatra. Szóval ez már az IC pótjegyet is tartalmazza, így a közvetlen Budapest-Salzburg RailJet vonatokra is érvényes, amik naponta többször mennek. Ezekre lehet helyjegyet venni, de nem kötelező. A helyjegy annyiban lehet megfontolandó, hogy így biztos nem ülsz le mások helyére (elvileg van az ülések fölött egy kis kijelző, ami mutatja az esetleges foglaltságot, de például odafelé ez nem működött). Budapest és Győr, illetve Bécs és Linz között kifejezetten sokan voltak, ott jól jött, hogy tudtam, nem más helyén ülök, és nem állítottak fel többször egymás után.

A RailJet amúgy kényelmes, csendes és piros. Digitális kijelzők mutatják a következő és a további megállókat, valamint a vonatot egy térképen. Sőt, belül a kocsik elején vannak külön tárolók nagyobb csomagoknak is (bár ide óvatosan tegyél csomagot - ezen az úton és egy másikon is láttam, hogy pár fiatal kereste a csomagját. Most vagy nem emlékeztek arra, hogy hova rakták, vagy tolvajok működnek ezen a nemzetközi vonalon).

Szállás: Salzburg, Yoho Hostel. A Hostel World az elsők közt dobta ki a salzburgi szállások közt, közel volt a vasútállomáshoz és könnyű volt odatalálni a pályaudvarról a tőlük kapott leírás alapján. Egy nagy, három emeletes hostel. Amikor reggel-este épp ott voltam, mindig voltak emberek az étkezőben vagy a közös helyiségben.

A szoba négy ágyas volt, minden ágyhoz tartozott zárható szekrény, amit a szobakulcs nyitott. Három euróért be lehetett fizetni svédasztalos reggelire. Kenyér, felvágott, müzli, filteres tea, kávé. Teljesen rendben volt, vasárnap azzal alapoztam a mászkálás előtt.

Péntek este érkeztem meg Salzburg Hauptbahnhofra (a főpályaudvar), elnavigáltam a szálláshoz, kölcsönösen bemutatkoztunk a szobatársakkal és eltettem magam másnapra.

Mit érdemes megnézni Salzburgban? Ezt mindenki döntse el a maga az ízlése, ideje és az időjárás alapján.

Én mit néztem meg Salzburgban? Az út előtt úgy voltam vele, hogy meg szeretném nézni a történelmi városmagot, valószínűleg a várat és ami még jön. A szálláson és a turistairodában beszereztem turistatérképet a városról és a helyi tömegközlekedési hálózat térképét. A központot könnyű megnézni, vannak táblák, amik a főbb látványosságok felé kalauzolnak, és hát a többi turista követése is elég biztos módszer. Itt jegyezném meg, hogy Salzburg egy turista célpont. Ami alatt azt értem, hogy a turizmusra nagy hangsúlyt fektetnek, és a kiemelt helyeken sok turista van. Pedig én még a hűvös októberben voltam, nem is valamelyik tavaszi vagy nyári nagy zenefesztivál ideje alatt, de így is sok turista volt a kiemelt helyeken.

Igyekeztem is aztán (ki)kerülni például a Rathaus-platz – Alter Markt környékét, ahol a legnagyobb tömeg áramlott. Nem mintha nem lenne érdekes rész vagy én ne vettem volna ugyanúgy salzburgi képeslapot, csak inkább kisebb tömegben akartam nézelődni.

Azért persze nem véletlenül nézik meg sokan ugyanazokat az épületeket, helyeket -nyilván nekem is érdekes lehet az, ami a vezetett csoportnak. A várat például én is meg akartam nézni. Ahova fel lehet jutni siklóval is, de ha van egy kis időd és kedved sétálni, én a gyaloglást ajánlom. Ami nekem több dolog miatt is tetszett. Egyrészt, mert így útba esett a Titkok Kamrája:

Aztán érdekes volt, hogy fokozatosan emelkedtem a város tető szintjére, majd a fölé.

De például Mozart szülőháza előtt állva két másik utazó beszélgetéséből tudtam meg, hogy melyik emeleten született a híres zeneszerző.

A város amúgy az Salzburgi-Mészkő Alpok lábainál fekszik, ami nem csúnya hátteret nyújt a városnak.

A tipikus turistautakról aztán vasárnap is letértem, mikor a Mönchsberg nevű dombon sétáltam az erőd felé. Egy elágazásnál kíváncsi lettem, hogy mi van a főútvonalról letérve (igazából még egy látványosság tábla is mutatott arra, de a főútvonalból kiesett). Elindultam arra és pár méter után, Salzburg közepén, a főtértől légvonalban 900m-re ott volt egy alpesi rét, tehenekkel.

Térképen a rét.

A Johannes Schlößl kastélynak álcázott vendégház mellett található a rét.

Már csak ezért megérte a kis kitérő, de amúgy a kastély is szép volt.

Másik ilyen letérni-az-útról élményem a Salzburgi dómban (Salzburger Dom) volt. A város közepén van, talán a város legnagyobb temploma. Itt nyilván voltak turisták. Ahogy néztem belülről a dómot, észrevettem egy lépcsőt az altemplomba. Ki volt írva, hogy le szabad menni. Lementem és rácsodálkoztam az egymásból nyíló termekre, tele a salzburgi érsekek síremlékeivel. Az utolsó teremben pedig egy árnyjátékból és zenei aláfestésből álló installáció, műalkotás volt. Mindehhez csak egy lépcsőn kellett lesétálni a templomból, mégis alig voltak itt emberek.

Szóval, Salzburgban (is) megéri nyitott szemmel járkálni, és nem csak a tömeggel menni.

Mozart szülőházát már említettem. És igen, Salzburg részben Mozartból él. A Mozartkugel (Mozart-golyó) mellett az a minimum, hogy Mozart több cég termékpalettájáról is visszaköszön. De láttam még Mozarttal reklámozott parfümöt is.

A város másik nagy „márkája”, ahogy észrevettem, a Muzsika Hangja. Ha eddig kimaradt volna az életedből, ez egy 1964-es amerikai zenés film, ami Salzburgban játszódik és sok külső jelenetet tényleg itt vettek fel. Ennek megfelelően például a hostel, ahol megszálltam, szintén használja az arculatában és minden este (!) levetítik a hostel közösségi termében a filmet. A városban meg tartanak Muzsika Hangja idegenvezetést, hogy csak egy példát említsek (és nyilván vannak képeslapok, ajándéktárgyak).

Írok még röviden a migráns helyzetről, mert hogy épp az októberi ottjártamkor Salzburg is téma volt a magyar sajtóban a migránshelyzet kapcsán. Ugyanis Ausztrián belül a Németország felé utazó embereket Salzburg városában helyezték el ideiglenesen, és onnan mentek (mennek) tovább Németországba. És őket nyilván a pályaudvar körül/közelében helyezik el, hisz vonattal jönnek, vonattal mennek tovább. Ősz elején Budapesten azt láttam, hogy döntően a pályaudvarokra illetve azok környékére összpontosult a jelenlétük, és ez így volt Mozart városában is. A pályaudvaron és környékén fokozottabb rendőri jelenlét, nagy sátrak a Hauptbahnhof előtt, mobil WC-k, mosdók. De migránst csak párat láttam, a városközpontban semmit nem lehetett érzékelni ebből.

Még pár szót a helyi közlekedésről.

A közösségi közlekedési hálózat kiterjedt és hétvégén is 15-20 percenként járnak a buszok, trolik. Obusnak hívják a trolikat és ezek mellett vannak buszok is. Egy 24 órás jegy a város határain belülre €5.50-be kerül a buszon megvéve. Automatából viszont €4.0, trafikban pedig csak €3.50. Egy napijegy nyilván arra is jó, hogy ha épp meguntuk a gyaloglást, felpattanunk egy arra jövő buszra, és utazunk egy kicsit.

Úgy láttam, rengetegen járnak biciklivel. Legalábbis a pályaudvar mellett ez a látvány fogadott.

Az utcán biciklist én nem igen láttam, de ez lehetett a hétvége miatt is.

Összefoglaló helyett még pár kép Salzburgról.

Szlovákia északi részébe, a Magas-Tátrába vagy a Liptói-havasokba menet már sokszor megkerültem az autópályán Zólyom városát vagy keltem át a Nagy-Fátra és az Alacsony-Tátra közti hágón (ismert Donovaly síközpontként is). Ilyenkor sosem álltunk meg, mert vagy oda felé siettünk, vagy már haza (egyszer majdnem bementünk Zólyomba, mikor rossz helyen kanyarodtunk le az autóútról).

A minap viszont egy hétvégére elmentünk Szlovákiába, épp erre a részre. Az alapötlet a városnézés volt, ezt egészítettük ki egy kis túrával.

Szállást Donovalyban (magyar neve: Dóval) találtam a booking.com-on keresztül. Donovaly napjainkban ugye egy síközpont. '89 előtt hazánk fiai főleg ide jártak síelni, ha az országhatáron túl kerestek síterepet. Ma is nagyon népszerű síterep. Télen. Aminek köszönhetően nyáron a szállások üresen állnak. Lehet, hogy van, aki ilyenkor be is zár, mindenesetre az Apartmány Donovaly (http://www.apartmany-donovaly.sk/) üzemelt és kongott az ürességtől. Frissen felújított szobát, jól felszerelt apartmant kaptunk (többek között vízforraló, evőeszközök, tányérok...)

Szombaton kirándultunk a Nagy-Fátrában. Az autót a Donovaly közepén lévő parkolóban hagytuk, ami – nyár lévén – elég szellősen volt csak használva, fizetni sem kellett. Télen biztos teli van (és el tudom képzelni, hogy fizetni is kell, de erről nincs információm).

Előzetesen azt gondoltuk, hogy csak fel kell sétálni Donovalyból pár száz méter szintet a településtől nyugatra lévő gerincre, aztán vízszintesen sétálhatunk. Hát, nem néztük meg alaposan a térképet, pár száz méteres szintkülönbségek később is voltak. Napközben azt is észrevettük, hogy időnként túránk első csúcsára, a Zvolen-re menő sílift is üzemelt, ezek szerint ez is egy választható alternatíva.

Ennek a napnak a nagy tanulsága az volt, hogy mindig figyelni kell az erdőben, különösen ösvények/utak találkozásánál. Történt ugyanis, hogy mentünk, beszélgettünk, és jobbról becsatlakozott egy fakihordó erdész út, amit nyilván az erdészeti gépek alaposan kijártak. Ez az út ment tovább egyesesen, elég egyértelmű volt és jól követhető.

Aztán pár száz méter után lekanyarodott az út a gerincről és elindult lefelé. Ez lett gyanús, a térképen jelölt utunk ugyanis a gerincen ment. Tanakodtunk, hogy valószínűleg nem ez az út kell nekünk, de nem láttuk sehol letérni a jelzést, és inkább mentünk tovább. Aztán egy köves autóútra rátérve visszajutottunk a gerinchez, majd később, a visszaúton eljutottunk a fent taglalt elágazáshoz. Ahova a képen bal oldalt látható erdőből jöttünk ki. Így már egyértelmű volt, hogy az erdész útnál jóval kevésbé látható ösvény bekanyarodott az erdőbe, és még jelzés is volt a rét széli fán.

Szóval, figyelni kell az erdőben, ha elágazáshoz ér az ember, – meg akkor is, ha látszólag előre csak egy út megy, de oldalról bejön egy másik (nagyobb út). És persze, mikor gyanúsan lejteni kezdett az út, vissza is sétálhatunk volna pár száz métert, jobban körülnézni jelzés után.

Vasárnap nem túráztunk, hanem pár város megnézését iktattuk be. Az első megállónk Besztercebánya (Banska Bytrica) volt. Parkolóhely-keresés után az első program egy véletlenül észrevett Istentiszteleten való részvétel volt (szlovákul). Utána nekiindultunk a városnak, a főtér felé. A város főtere nagyon szépen fel van újítva, jól néznek ki a középkori házak, barokk templomok.

A belvárost mindenképp tudom ajánlani megnézésre, ha érdekel egy régi hangulatú városka. Ezen kívül még a főtértől öt perc sétára lévő Szlovák Nemzeti Felkelés Múzeuma (Múzeum SNP – Slovensko Národného Povstania) előtti katonai járműveket néztük meg, döntően második világháborús harcjárművek vannak kiállítva. Van egy csapatszállító repülő, amibe 50 euró centért be lehet menni és meghallgatni szlovákul vagy angolul a gép történetét. Illetve a múzeum parkjában mindenféle haditechnikai eszközök vannak (tank, önjáró löveg, páncélvonat).

Zólyom városában szintén megálltunk. Ott a főtér modernebb hangulatú, viszont van egy várkastély, ami megőrizte a középkori hangulatot. A várkastély emeletén pedig a Szlovák Nemzeti Galéria kiállítása látható. Ami ráadásul a hónap első vasárnapjaként ingyenesen volt látogatható.

Szóval most már tudom, hogy a Felvidék, Szlovákia nem csak túratervezés esetén jöhet szóba nekem.