2022-ben jártam a Katalán fővárosban. Bár eső is volt ott létem alatt, alapvetően kellemes, enyhe április időjárásban töltöttem több napot a városban. Ettem finom ebédeket, megnéztem Antoni Gaudí munkásságának pár darabját és még a történeti múzeumban is jártam.
A történelmi városközpontban hangulatos, szűk utcácskák, sok templom és néha egy-egy római emlék váltja egymást. Azon kívül pedig széles, szellős utcák, 4-5 emeletes házak és egy barátságos hangulat. Nyilván, a turizmusból származó bevétel segít, hogy az utcák tiszták legyenek, a házak pedig alapvetően karbantartottnak tűntek. De ezen túl is, a város nem érződött túl zsúfoltnak, és valahogy kellemes volt az összbenyomásom a városról.
A városban (és egyébként más spanyol városokban is) több helyen is volt ebéd menü. Az ebédidőben beugrunk enni valamit igényt kiszolgáló, egyszerű bárokban-éttermekben egész jó áron lehetett pár lehetőség közül választani. Ilyenkor két fogásos ebédet (előétel és főfogás) kapunk egy itallal, néha még desszerttel is.
La Casa Mila
Gaudi egyik műve, egy lakóház a központban. Nagyon érdemes előre váltani jegyet, mert népszerű látványosság. Azért is örülök, hogy megnéztem belülről is ezt a házat, mert sok izgalmas részletet láttam. Valamint azért is, mert múzeumkén mesélt Gaudiról és az ő művészetéről.
Sagrada familia
Most végre megértettem, miért épül ez a templom már több mint 140 éve (1882-ben kezdték építeni). 18 torony sincs minden templomon, nyilván ez is elnyújtja a az építkezést. De a Gaudi megálmodta, hihetetlenül részlet gazdag forma világ is oka ennek. A rengeteg, részletgazdag díszítőelemet, melyek beborítják a templom külső falát, nyilván nagyon időigényes elkészíteni, majd beépíteni.
Katalán Történeti Múzeum
Barcelona és a tágabb régió, Katalónia történetének bemutatása. Itt sokkal jobban megértettem, hogy mi a háttere katalán függetlenségi mozgalomnak, és hogy történelmileg terhelt a Madridhoz való tartozásuk. Volt nem egy háború, lázadás a Madridi állam/központi kormány ellen. Nyilván, ma is vannak, akik nem elégedettek a jelenlegi helyzettel (akár több, akár kevesebb autonómiát akarnak a tartománynak). De jó, hogy ma már nem háborúval próbálják rendezni ezt a kérdést, és még múzeumban is lehet reflektálni a helyzetre.
Én főleg sétáltam, de a városon belül jó volt a közösségi közlekedés is. Buszok és metrók vannak, és volt, hogy egy távolabbi városrészhez, a Világkiállítás területére (regionális) vonattal mentem el. Illetve, villamos is van, de azt nem próbáltam.
