Szóval megérkeztem Krakkóba kora délután szállás nélkül egy Lonely Planett útikönyvvel a táskámban. Először a fontos dolgok, így első teendőként elindultam ebédet keresni. A 2002-es útikönyvben már előre kinéztem több helyet. Egy térképpel a kezemben elkezdtem járni a belvárost, hogy megnézzem, tizenhárom év után még ott vannak-e ezek az olcsó étkezdék. Az egyik egy egyetemi étkezde volt. A megadott címen a kapualj felett láttam egy cégért az étterem nevével. Bementem, aztán néhány csukott ajtón még be kellett nyitnom és már ott is voltam egy kicsi pincehelyiségben. Rendeltem egy pirogot (Krakkó belvárosában majd minden étkezős helyen angolul is ki voltak írva az ételek) és megebédeltem.
Miután a gyomromról már gondoskodtam, elindultam szállást keresni. E téren is már nézelődtem otthon valamint helyben is az étterem keresés közben – egy turista információs pontnál beszerzett térképen is voltak megjelölve hostelek. Már az elsőn is volt szabad hely, de négy szállás végigjárása után választottam egyet. Tizenkét ágyas szobában voltam, de ott létem alatt nem nagyon volt a szobának háromnál több lakója. A szállás díjában benne volt egy elég szolid kínálatú svéd asztalos reggeli is (kávé/filteres tea, felvágott, sajt, kenyér), első löketnek jó volt a nap elején.
Krakkó. Történelmi városközpont, a Wawel (a vár), királyok útja. Ezek talán a leghíresebb látnivalók. A városközpont tényleg hangulatos, középkori épületek sok barokk templommal, a főtéren a gótikus Mária templommal (lengyelül Kościół Mariacki - a 14-ik században kapta meg a gótikus formáját). A templomokban viszonylag sokszor futottam bele egy misébe vagy Szentségimádásba, úgy tűnt, hogy sokszor használják a templomokat hitéleti céllal.
A Mária templom homlokzata
A Mária templom tornya (a képen a baloldali)
A Főtér a Posztócsarnokkal (ma szuvenír piac)
Most, hogy ezeket megnéztük, ugorjunk azon részekre, amik talán nem elsőnek jutnak eszünkbe Krakkóról. Például Nowa Huta. A szocialista városnegyed, amit a lengyel kultúra központjának ellensúlyozására építettek, szerintem már általánosban is tanultuk, mint a Szovjet mintájú szocialista iparfejlesztés példáját. A vásércgyár mellé épült városrész, amihez a vasat és a szenet is máshonnan kell odavinni. Én egy szürke paneltengerre számítottam, de ehelyett igazából nem is barátságtalan lakótelepek találtam köztük játszóterekkel, zöld területekkel. Mondjuk mint Újpalota Budapesten, csak jóval nagyobb. És nem is csak panelházakból áll az egész. Sőt, Nowa Huta főterén (Ronald Reagan Központi tér - Plac Centralny imienia Ronalda Reagana) egy darab panel vagy öt emeletnél magasabb épület nincs. Helyette villamos sínek körbe pedig díszítéseket is tartalmazó házak, amik nekem egyáltalán nem tűntek a szocialista építészet termékeinek. Vagy legalábbis nem a Budapesten megszokott szocialista építészet.
Néhány kép Nowa Hutáról:
A Nowa Hutai Isten bárkája templom, a kerület első temploma
Krakkó közösségi közlekedése villamos- és busz vonalakból áll. A város közepén inkább sétáló utcák vannak (olvasd: turisták hömpölyögnek és városnéző lovaskocsik) de a körül sűrű a közösségi közlekedési hálózat. A húsz perces jegytől a 72 órásig elég sokfélét lehet kapni, sok megállóban automatákból is.
Múzeumok. Mikor utolsó este el akartam ütni az időt sötétedés után az este tízkor induló buszig gondoltam, bemegyek egy múzeumba. Körülbelül ekkortájt szembesültem vele, hogy majd minden múzeum hatkor vagy korábban zár. A Lonely Planetben találtam a Mangha múzeumot. Az már az útikönyvből kiderült, hogy ez a Mangha nem az energia sugarakat lövő harcosok/kiberzsaruk japán képregényeiről szól hanem a japán művészetről bemutatásáról. Így, hogy ezt előre tudtam nem volt nagy megrázkódtatás, hogy az egyik előadáson szinte csak QR kódok voltak különböző tárgyakon és azokat egy tablet-tel olvastam be. Aztán olvashattam a valószínűleg Google Translate által lengyelről angolra fordított szöveget. Mindenesetre az ötlet érdekes volt – QR kódok bekeretezve, ágyneműn, lámpaernyőn.
Bónusz volt, hogy nagyjából zárás előtt félórával érkezve az egyetlen néző voltam az épületben. Így aztán sehol nem volt tömeg!
Étkezés. Gyors étkezdét, éttermet bőven lehet találni, lévén nagyváros és a turizmusra is rá álltak. A boltok és pékségek mellett láttam utcai perec árusokat is valamint sok pirogost. A pirog - az én megértésem szerint - egy szláv tészta étel, ami különböző régiókban különböző készételeket takar. Itt leginkább a tortellinihez hasonló méretű, annál kicsit zsírosabb, valamivel ízesített tésztapárnácskákat jelent.
Utcai ételárus. A wikivoyage-on olvastam egy minden este nyolctól üzemelő street food árusító kisbuszt (kiełbasa van) -a piac téren (Grzegórzecka út) árulnak sült kolbászt. Kisbusz alatt egy nem annyira modern furgont kell érteni.
Mikor arra jártam, többen ettek illetve sorba álltak a két, fehér hentes köpenyes férfinél – úgy tűnt, hogy egy ismert és bejáratott hely. És nekem is nagyon ízlett a kolbász, ajánlom!
Tanulság: érdemes a bármely ország/város/vidék top 5 látnivaló cikkek mellett más írásokat, leírásokat is elolvasni.
Ojcówi Nemzeti Park – Prądnik-patak völgy
Egyik napra a Krakkótól olyan húsz kilométerre lévő Ojcówi Nemzeti Park meglátogatását terveztem. Előző nap két helyen is megkérdeztem, hogy hogy jutok oda, és kaptam egy címet meg busz indulási időpontokat (igazából két címet kaptam szomszéd utcákban, de aztán a helyszínen rákérdeztem és így egyet kizártam).
A belvárosban az egyik turitairodában vettem turistatérképet a parkról 10 zlotyért (Compass kiadó: Jura-Krakowsko-Częstochowska 1:50000). A Nemzeti parkban már 15 zlotyiért árulták. Egyébkéntott volt egy részletesebb térkép is kisebb területről. A Compass cég térképeinek listája térképen itt.
Ez kérem, egy buszvégállomás - privát cégeknek. (A hosszútávú járatok egy buszpályaudar kinézetű állomásról indulnak.)
Kimentem reggel a kapott címre, az üres telekre, amin állt pár kisbusz (9-20 személyesek). Megkérdeztem az őrt a bejáratnál, mutogatott befelé, hogy igen, arra. Az elválasztó láncra ki is volt akasztva egy tábla Ojcówi felirattal. Ezt én úgy értelmeztem, mint az általam keresett kocsiállás. Vártam a kiírt indulási idő után még negyedórát, de oda nem állt be kisbusz, bár forgalom volt. Megkérdeztem pár sofőrt (közös nyelv híján ismételgettem nekik a település nevét), akik az előbb buszállásra mutogattak. De busz nem jött. Hát, ahogy egykori főnököm mondani szokta, ilyen ez a pop szakma. Fogtam magam és besétáltam a történelmi központba nézelődni.
Aztán a következő kiírt indulási időben ismét elsétáltam a telekre és ekkor már állt bent egy kb. 15 személyes kisbusz meg előtte sor. Beültem az egyik utolsó szabad helyre és már robogtunk is.
Az Ojcówi Nemzeti Park egy km²-es terület a Prądnik-patak mentén. A busz Ojcow falunál rakott le, ami nyáron valószínűleg egy népszerű hétvégi úti cél. Végig sétáltam a völgyön a Kazimír kastélytól a Pieskowa Skala kastélyig. Utóbbi épp felújítás alatt állt, nem is lehetett bemenni. Menet közbe elhaladtam a vízi kápolna mellett (egy patak fölé építették) és egy Szűz Mária templom mellett (a térképen illetve utikönyvben Boldog Szalóme -Blessed Salome, akit II András magyar király fiához adtak hozzá) mellett. Ahol amellett, hogy három építészeti kor nyomait láthattam volna az épületen, ha be lehet menni (román, reneszánsz, barokk) még egy kőből faragott elefánt is van a hátán egy obeliszkkel. Nem magától értetődő egy templom kertben. Lehet amúgy, hogy épp a felújítási évszakban jártam ott, mert itt is restaurátorok dolgoztak a templom mögötti kis épületben.
Ide érkezett a busz a Nemzeti Parkba
A parkoló feletti vár
A parkoló feletti vár kapuja
Visszafelé a völgyben kanyargó autóút mellett indultam el és minden elhaladó autónál stoppoltam, hátha felvesznek alapon. Olyan 10-15 perc után meg is állt egy férfi, akivel közös nyelvünk ugyan nem volt, de elmutogattam neki (az Ojcówi szó ismételgetésére ugyan az ellenkező irányba mutogatott, de én kötöttem az ebet a karóhoz, hogy előre szeretnék menni), hogy hova is megyek és elvitt egész a délelőtti kiinduló helyemig, ami neki egy pár kilométeres kitérő volt.
Csendélet ebéddel és útikönyvvel
Kápolna a vízen
Hát, ezeket láttam Krakkóban és a környékén. Szép város, a pár négyzetkilométeres központi részen túl is!
Útikönyvek
Két útikönyvből készültem az útra. Az egyik a Lonely Planet Lengyelországról szóló kötete a másik a Panoráma kiadó Délkelet-Lengyelországról szóló darabja. Érdekes volt a két útikönyv közti különbségeket látni (már azon túl is, hogy a Lonely Planet könyv az egész országról szól). Például, hogy az angol kiadó könyve inkább egy áttekintést ad, kevésbé részletes a látnivalók felsorolása, de témájában szélesebb. Például szállásokból, étkezési lehetőségekből több és részletesebb információ.
A panorámás könyv kifejezetten a látnivalók ismertetésében mélyed el, több érdekes épületet, műemléket sorol fel és ír le. A kettő együtt nekem jól kiegészítette egymást az út előtt.
Tanulság: tényleg nem mindegy, hogy milyen útikönyvet használ az ember, érdemes a választás előtt kicsit ismerkedni vele.
Az, hogy mindkettő legalább tíz éves, a műemlékeknél ugye érthetően nem nagyon számított. Az éttermek esetében persze már volt, ami nem működött, de hát ez úgyis a helyben majd meglátjuk kategória.
Használt útikönyvek:
Krzysztof Dydyński: Lonely Planet – Poland, 4. kiadás, 2002 május
Bács Gyula: Délkelet-Lengyelország, Panoráma kiadó, 1981
