hashtagutazas

Kedvet kaptam egy újabb utazáshoz, valami olyasmihez, mint volt két éve Salzburg vagy Krakkó. Kinézek egy úticélt, ami egy éjszaka alatt elérhető vonattal vagy busszal, érdekel és még nem jártam ott. És egy péntek-vasárnapon megnézem az adott várost, környéket.

2016 augusztusában két hetet Izlandon utazgattam néhány családtagommal. Rengeteg élmény, 4000km autós utazás, egy defekt, 3068 db fénykép, óceánparti fürdés. Tervezek több bejegyzést is írni az útról, Izlandról és most jutottam oda, hogy elkezdjem (a barátaim nem kérdeztek eleget :)

Először az úttervezés kapcsán szerzett tapasztalatokból, információkból vetnék papírra párat.

Plusz néhány kép, csak úgy.

Történt, hogy volt egy szabd hetem és kitaláltam, hogy akkor elutazom valahova! Először Szerbiára gondoltam, aztán édesanyám a figyelmembe ajánlotta Krakkót, mint egy szép várost. El kezdtem olvasgatni róla és úgy döntöttem, oda megyek!

Hogy izgalmasabb (?) legyen a dolog, az odaútra a stoppolást választottam. Nem is kell más, csak egy elképzelés, hogy merre akarsz utazni, egy tábla egy (nem túl távoli) úti céllal, meg sok idő. Meg nem árt egy jó kezdőpont, ahol minél nagyobb eséllyel veszik fel az embert. Meg jó, ha tudja, hogy menet közben melyik pontokon van nagyobb esélye újabb fuvart kapni. Meg szabadidő.

Én korábban még nem stoppoltam, szóval a fentieket úgy szedegettem össze, főleg Ábeltől.

Plusz, mivel biztonsági játékos vagyok arra is készültem, hogyha nem jutok el egy nap alatt a célig, akkor is legyen tervem az alvásra, esetleg a nem stoppolással utazásra.

Az autópályák vonalán, a Csehországon áthaladó, Pozsony-Brno-Ostrava irányt néztem ki útvonalnak.

Természetesen a Sasadi úton kezdtem, az Agip kútnál (természetesen olvastam másoktól, hogy ott érdemes, ha Bécs/Pozsony felé indul). Odaálltam a megírt BRNO táblámmal, kitartottam a hüvelykujjam és kedvesen mosolyogtam.

Na, az volt a következő másfél óra programja. Ez alatt volt időm sok mindenen gondolkodni, például, hogy autósként hányszor látok stopposokat, mikor is indul az a vonat, amit nézegettem mint lehetséges utazási mód, meddig is akarok itt állni meg ilyenek.

Egy fél óra után legyártottam magamnak az ideológiát, hogy biztos a Brno tábla „elriasztja” azokat, akik mondjuk csak Győrig mennek vagy Bécs felé. Ezért lecseréltem a táblámat SK-ra. Később a sofőr, aki felvett megkérdezte, hogy miért nem Brno-t írtam, ha azon keresztül megyek?

Még a Sasadin idővel jött két kolléga, akik szintén a benzinkútnál szuggerálták az autókat. Aztán egyszer csak hirtelen megállt egy autó előttem, mondta, hogy egy csak egy helye van. Erre a két kolléga (akik ugye utánam érkeztek) „átengedték” nekem. Na, ne akadjunk fent ezen, a lényeg, hogy van fuvar! Győrig el is vitt. Itt teljesen igaz volt, amit hallottam korábban: az vesz fel stoppost, aki beszélgetni szeretne. Szóba került munka, magyar és külföldi egyetemi oktatás, Volkswagen dízel botrány. Aztán már meg is érkezünk az autópálya győri elkerülő szakaszára, ahol az M1-es és a 82-es találkozásánál van egy benzinkút (Arabona pihenőhely). Utólag a térképet nézegetve is ez tűnik az egyetlen logikus helyen Győr körül. Ezzel együtt is, nekem ez megint csak nem egy öt perces megálló volt.

Először elsétáltam a parkoló rész végébe, ahol összefutnak a parkolóból kimenő az utak. Gondoltam, milyen rafinált vagyok, itt mindenki elmegy, aki kihajt a parkolóból. A rendőrök viszont megkértek, hogy inkább sétáljak vissza a benzinkúthoz, lévén az autópálya felhajtón vagyok. Na, itt kezdődött az ide-oda sétálgatás, igyekeztem kitalálni, melyik is a legjobb hely a parkolóban. Végig sétáltam a parkoló kamionok közt is a táblámat mutogatva, de nem volt kapás.

Itt egy másfél óra alatt volt időm ebédelni meg megint gondolkodni, hogy vajon meddig akarok itt kísérletezni, mennyi idő bejutni a városba és onnan hogy tudok vonattal tovább menni. (Említettem már, hogy a stoppolás egy bizonytalan utazási mód?)

Mikor egy nagy fekete, német típusú szedán indult el tankolás után, inkább csak jól neveltségből tartottam a táblám. Erre természetesen megállt. Gyorsan odafutottam, megbeszéltük, először, hogy én is tudok magyarul, aztán, hogy Brno felé megyek és már hasítottunk is!

Ezen a szakaszon kevesebbet beszélgettünk, de ugye ez nem baj. Sofőröm Csehországba tartott egy kis pihenésre, Brno-t is érintve, szóval ez egy jó kör volt nekem! Kicsit kielemeztük a BMW fedélzeti navigációját aztán kitett pont annál a bevásárló központnál, amit már otthon kinéztem (Avion Shopping Center, Csehország, a D2 és D1 autópályák találkozásánál).

Ez több minden miatt is jó hely. Nyilván a bevásárlóközpontban van mosdó illetve élelmiszerbolt. De innen van ingyenes buszjárat is Brno központjába. Ami jól jött, mikor tizenöt perc gyaloglás a kinézett stoppoló helyhez és tíz perc munka után elvesztettem az ihletett és úgy döntöttem, hogy köszönöm, (mára) elég a stoppolásból. Tizenöt perc sétával vissza a bevásárlóközponthoz, felszálltam a buszra és irány a központ. Itt egymás mellet van a busz és a vonatpályaudvar. Én az utóbbin kezdtem és gyorsan vettem is jegyet Lengyelország felé. El is értem Ostravába estére, ahol természetesen nem volt szállásom, de ez nem zavart, előre kinéztem néhány helyet az állomás közelében. Vagyis, a sejtésem, hogy esetleg csak eddig jutok el első nap bejött, bár nem végig stoppal jöttem. Választottam egy szimpatikus szállodát (micsoda luxus) és eltettem magam másnapra.

Az ostravai vasútipályaudvar.

Másnap aztán visszaballagtam az állomásra, meg venni a vonatjegyet a Leo Express magán vállalat Krakkóba menő járatára. Ez egy magán vasúttársaság, ami főként Csehországban és Szlovákiában üzemeltet járatokat, nyilván a forgalmasabb vonalakon,

Szóval, velük akartam utazni. Ami nagyon szép gondolat volt (kényelmes, szép járművek a honlapjuk képei szerint) csak nem valósult meg. Ugyanis az Ostrava utáni megállótól (Bohumín) a cég már nem vonattal, hanem buszokkal szállítja az utasokat – és erre bizony már nem volt hely délelőttre. Még kétszer visszamentem, hogy hátha valaki lemondta, de persze nem mondta le senki.

Volt az állami vasútnak is Krakkóba menő szerelvénye, de drágábban és lassabban (ami részben az átszállás miatt lehet). Mivel a vasútnál nem kellett félni, hogy elfogynak a jegyek, ezért halogattam a vásárlást amíg lehetett. Közbe meg mentem egy kört a környéken.

Például így tudtam megnézni ezt a gyanús, hogy szocializmus korabeli emlékművet.

Végül az állomás körül lődörögtem a vonatra várva és ekkor végre észre vettem a pályaudvar előtti egyik buszmegálló táblán a Krakkói menetrendet! A cseh állami vasút, a ČD van olyan jó, hogy busz járatot is üzemeltet!

A ČDBUS-ra utaló útmutató a pályaudvar padlóján, két kép a buszról és egy információs tábla a magánvasútról, amivel nem mentem.

Mikor ezt már tudtam, persze észre vettem az állomás padlóján is a buszra utaló jelet.

Végül a busz is befutott, felszálltam, a kiírt indulási idő után még vártunk vagy negyed órát egy vonat csatlakozásra, aztán hasítottunk Lengyelország felé.

Folytatás, Krakkó a következő bejegyzésben.

A Fogarasi-Havasok (Munții Făgăraș) a Déli Kárpátokban fekszik, annak legmagasabb hegylánca.

2014-ben ide szerveztünk egy egyhetes nyári gerinctúrát. Kiválóan megszerveztük, hogy kisbusszal megyünk oda, csak nekem még egyéb elfoglaltságom is volt az indulás napján. Ezért vonattal mentem a többiek után, fél nappal később. Vagyis vonattal indultam, de ez majd úgyis kiderül.

A túra kezdőpontjának Oltfelsősebest (Sebeşu de Sus)választottuk. A nyugat-keleti irány hamar eldőlt, például Nagy Balázs (könyv) tanácsára, hogy így hátulról kapjuk a túra alatt a szelet. És valamiért ez szimpatikusabbnak tűnt, mint a hegység tényleges, nyugati végpontja, a Vörös-torony hágó (az E81-es úton). Ha jól emlékszem, volt egy olyan szempont is, hogy faluban akartuk hagyni az autót.

A vonatjegyet Nagyszebenig (Sibiu) vettem meg Gyulafehérvári (Alba Iulia) átszállással. A vonat este indult a Keletiből, a hálófülkében még egy fiatal srác és egy lány utazott, akik Bécsből indultak, és Budapesten csak átszálltak a Balkáni körútjuk kezdetén.

Ők a vonattal egészen Bukarestig utaztak. Beszélgettünk kicsit a montenegrói tengerpartól, ajánlottam nekik, hogy majd egyenek lángost, ha megint Budapesten járnak, aztán már mehettünk is aludni. Éjfél körül a schengeni határ átlépése, ellenőrzés, OK, aludjunk tovább. A kinyomtatott menetrenden minden állomásnál feltüntették az érkezés időt, így a hajnali négyes átszállástól nem tartottam. Csak azzal sikerült megzavarnom magam, hogy kihagytam a számításból, hogy a határátlépéssel másik időzónába is kerültem. És a menetrenden nyilván helyi idő szerint voltak a megállók:) A kalauz mondjuk valószínűleg felébresztett volna, de ezzel az amatőr fesztivállal adtam magamnak némi agyalni valót, míg rá nem jöttem, hogy miképp lehetünk minden állomáson 50-60 perccel hamarabb.

Oké, felejtsük is el ezt. Hajnalban leszálltam Gyulafehérváron, volt olyan két órám a város szélén lévő állomáson. Eredetileg arra gondoltam, hogy ezalatt besétálok a városba megnézni a várat, de a helyszínen a 22+ kg-os hátizsákkal már nem voltam annyira lelkes. Szóval sétálgattam az állomás előtti parkolóban (az első(?) reggeli buszok már indultak) és üldögéltem a váróban.

A vonat pontosan megjött (egyébként az egész úton végig tartották a menetrendet), félig alacsony padlós, elővárosi vonat volt. Az üveg ugyan két helyen is be volt törve, viszont az egyiket egy nagy csavarral és két fémlappal óvták (gondolom) a repedések további növekedésétől. Sokkal jobb, mint ablak nélküli vonaton utazni:)

Gyulafehérvárra már reggel értünk be, a többi utas elindult a dolgára (gondolom, sokan munkába ingáztak), én meg szép komótosan elindultam a buszpályaudvar felé. Dani barátommal már itthon kinéztük a buszt. A http://www.autogari.ro/ oldalon különböző helyi járatok közt lehet keresni (sok társaság van). A pályaudvaron nem láttam kiírva Sebeşu de Sus-t, de nem gond, megkérdezem a pénztárban. Gondosan leírtam előre egy papírra a település nevét. Mutatom a pénztárosnak (fogalmazzunk úgy, hogy az angolt kevés ember értette, legalábbis azok közül, akikkel én szóba elegyedtem). Ingatta a fejét, hogy nem, oda biztos nem megy busz. Menjek a vonatállomásra. Oké, köszönöm.

Vissza a buszokhoz, elkezdtem kérdezősködni a kint a várakozók közt. Odaküldtek az egyik sofőrhöz, aki mondta, hogy ő nem megy, kérdezzem meg a biztonságiakat a pályaudvar bejáratánál. Ők egy másik sofőrre mutattak, aki egy készséges utas tolmácsolásával elmondta, hogy ő sem megy oda. Aztán egyszer csak az előbbi utas (aki amúgy itt szállt le, szóval ment volna a dolgára) odahozott egy férfit, hogy ő elvisz engem Sebeşu de Sus-ba. De jó! Kérdezem, mikor indul? Válasz: amikor akarom. Itt kezdett derengeni, hogy akkor ez nem annyira egy menetrend szerinti járat. Magyar taxis viszonyokhoz szokott lelkembe rögtön beugrott a hiéna kifejezés, és mondtam a lelkes sofőrnek, hogy köszönöm, még gondolkodom.

Visszabattyogtam az állomásra. A pénztárosok kicsit küldözgettek egymás közt a Do you speak English?-re, de végül egy utas tolmácsolt, és így meg tudtam kérdezni, hogy visz-e oda vonat? Igen, délután kettőkor. Oké, gondoltam, akkor megoldás már van, csak kicsit későn vágnék neki a gyaloglásnak.

Utána a kitett vonatinformációs számítógépen (à la román Elvira) megtaláltam, hogy a vasútállomás kb. nyolc kilométerre van a falutól. Kár.

Na jó, az épület előtt állt vagy egy tucat taxi (sárga Dacia Loganek). Elindulok a sor felé, a hiénám, akarom mondani a saját sofőröm integet nekem. Visszaintegetek, hogy hello, és határozottan megyek tovább a taxisok felé. Odalépek az egyik szimpatikus sofőrhöz (Épp tolja előre az autóját, mert elment az első taxi, és előbbre ment a sor. Végül is, a leendő utasoknak spórolt.). Mondom neki, hogy hova mennék. Sebeşu de Sus? Kicsit vakarja a fejét, de aztán egy kolléga meg GPS segítségével bizonyosságot szerez, és mondja, hogy nem gond. Kérdezem, hogy mennyi lenne, kb tudja a távolságot, azt beszorozza a kilométertarifával – ha jól emlékszem 80 lejt mondott (70-es árfolyamon 5600Ft). Ez ugyan több volt a pályaudvari tag 60 lejénél, de nekem nagyobb bizodalmam volt a taxisban. Elindulunk.

Közben két szembejövő autót leint és megkérdezi, hogy ugye erre kell mennünk? Angol-román-németül elbeszélgetünk, megbeszéljük, hogy van Sebeşu de Jos, viszont én a távolabbi de Sus-ba megyek. A faluba beérve ismerősek a házak a Google Utcaképről (bizony, erre is járt a kamerás autó). Mikor meglátom a többiek kisbuszát, már tudom, hogy abszolút jó helyen vagyok. Elvitetem magam a falu végéig (lusta üzemmódban vagyok, fogok még gyalogolni eleget), fizetek. Kérdezi, mikor megyek haza, megadja a közvetlen számát, hogy ne kelljen a diszpécsert hívnom.

Elintegetem, és már nincs is más hátra, mint elindulni a Fogaras előttem magasodó tömbje felé, gondolkodni, hogy vajon a völgyi pásztorkutyák mennyire agresszívek (nem voltak azok), megcsodálni a patak melletti pásztorszállásokat és bivalyokat, felgyalogolni pár száz méter szintet, és találkozni a többiekkel, akik már sátort vertek egy turistaház mellett.

Forrás: Nagy Balázs: Gerinctúrák a Kárpátokban(175. oldaltól)

Stockholm jó hely, nézzük meg!

A legolcsóbban nyilván stoppal lehet eljutni. Viszont én most a némileg kiszámíthatóbb utazási módokat nézem meg.

Autóval: számoljunk a komp vagy a híd költségével.

Nagyon gyorsan: ha van autónk (tehát nincs bérleti díj) és eltekintünk az amortizációtól, akkor az hogy jönne ki?

Autópályázunk, számoljunk benzinnel, 7 literes fogyasztással. Budapest-Stockholm 2000km. Koppenhágán keresztül. 2000/100*7= 140 liter benya, 1,45 Euros (németországi) árral számolva (ráadásul az autópályán az átlag árnál drágább lesz) 314-es Euróval számolva 64000Ft. Csehországban az autópályamatrica 4200Ft (ld. Nemzeti Útdíj), az Øresund hídon Dániából Svédországba a hídpénz 47 Euro egy személyautónak (sok átkelés esetén lehet bérletet venni vagy gyorsfízetéses megoldást választani.

Az összesen 82958 Ft, öt személyes autóban fejenként 16600Ft. Ez ugye egy irány, és szerintem legalább 24 óra utazás. Persze, így ha ott vagy, már van autód.

Ha kompoznátok Észak-Németországból, Rügen szigetéről (Sassnitz) Trelleborgba, akkor öt főnek, személyautóval 196.50 EUR-t (62000Ft, számít az autó mérete) kell fizetnie. Persze így kevesebb az autóval megtett táv.

Említtessék meg a távolsági busz is. Például a cseh Student Agencynek járnak buszai Budapest-Prága (oda-vissza 11000Ft) és Prága-Göteborg közt (ez már egy fapados repülőjeggyel felérő ár). Nemzetközi diákigazolvánnyal 15% kedvezmény.

Na, de sétáljunk ki Ferihegyre és nézzük meg, mi repül északra.

Ma már tele vagyunk fapados légitársaságokkal és úgy gyorsabb is az út. És esti járatot például a WizzAir-nél már 14000Ft-ért ki lehet fogni, oda-vissza! Ez persze szép, csak azt kell észben tartani, hogy a fapadosok általában Stockholm-Skavsta-ra mennek. És ezt úgy kell érteni, mint Budapest - Siófok-Kiliti reptér (persze jobban kiépítve). Skavsta ugyanis 106 km-re van a svéd főváros központjától.

Na jó, azért nézzük meg, hogyan tovább. Lehet buszozni. A Flygbussarna cég húsz percenként járó járataival (139 svéd korona a felnőtt jegy). Minden repülőhöz van buszcsatlakozás és a tájékoztatás szerint az utolsó gép késése esetén a busz bevárja a a gépet (ld. a Flygbussarna honlapját, az utazás keresésnél), amit a svédeknek simán el is hiszek.

Ha ezen a 139 koronán (33 koronás árfolyamon 4600Ft) is akarunk okosítani, nézzük meg a helyi busztársaságot. Nyköpingbe az 515-ös busz visz (a menetrendet itt keresd, alul a Linjenummer-hez írd be a járat számot és Sök )15 perc alatt, 26 SEK.

Nyköpingből a fővárosba: 90-100 Eurótól indulnak a jegyek a Swebus-nál. Péntek és vasárnap drágább, de úgy látom függ a napszaktól és attól is, hogy mennyire előre foglalunk.

Vagy, ha nincs túl késő, van vonat. Hónapokkal előre megváltva van 75 koronáért is jegy. Azaz 101 korona kontra a reptérről közvetlenül menő 139 korona.

Persze, ezért át kell szállni, de hát ez nem biztos, hogy gond. Meg lehet nézni Nyköping-et is. Vagy csak örülni annak, hogy a kanadai Churchill (Manitoba tartomány) településsel azonos földrajzi szélességen vagyunk. Viszont míg azt a jegesmedvék fővárosának szokták hívni, addig Nyköpingben ennél jóval enyhébb az időjárás.

Stockholm Arlandára nem mennek ugyan a “hagyományos” diszkont légitársaságok, viszont közelebb van a városközponthoz. És például a Norwegian (szintén fapados légitársaság, értékelhető árakkal) Arlandára repül.

Na jó, de még be kell menni városba. Ez a reptér 40 kilométerre van a fővárostól, de azért innen már nyilván olcsóbban lehet bejutni, nem? A Flygbussbarna céget már ismerjük, 99 koronáért visznek be egyenesen a központi pályaudvarhoz (a város közepére).És vannak más busztársaságok is.

-Én azt hallottam, hogy Stockholmba van közvetlen gyorsvasút a reptérről, ami 20 perc alatt bent van.

-Így van! Az Arlanda Express (https://www.arlandaexpress.com/) szép, sárga vonatai két helyen is megállnak a reptéren. Ha az ötös terminálra érkeztünk, akkor menjünk le a megfelelő lifttel (az egyiknek fel van matricázva az ajtaja), bent hallgassuk meg a madárcsicsergést. Lent csodáljuk meg az állomás valószínűleg betonból lévő, sziklát utánzó belső falát és magát a vonatot. Aztán ne vegyünk jegyet 280 koronáért, menjünk vissza a lifttel és sétáljunk oda az Arlanda Visitor Centre-hez (információs pont). Itt vehetünk jegyet (vagy máshol is egy info pultnál, vagy automatákból) három zónára* 72 koronáért. Az 583-as busz a terminál elől indul és elvisz Märsta település vasútállomására. Innen pedig a J36-as helyi vonattal (pendeltåg, kb = HÉV) mehetünk tovább. Egyébként jegy csak a vonatra 70 koronától van, és létezik mindenféle kedvezményes jegy. Vagy ha amúgy is akarunk majd a fővárosban metrózni-buszozni-hajózni, akkor vehetünk több napos jegyet.

Ezzel a Märsta-ba buszozással amúgy csak nyolc kilométert mentünk odébb, az autópálya másik oldalán fekvő településhez, és amúgy arra szolgál, hogy ne kelljen 85 koronát fizetni a reptéren a reptér-vasútállomás határ átlépésért (18 év fölött). A reptérről amúgy a J38-as vonat megy, (amit ugyanúgy az SJ vasúttársaság üzemeltet.)

De ha az éjszaka közepén érkeznénk, vagy órákat akarunk tölteni a reptéren gépek fotózásával, éjszaka közvetlen busz megy be Stockholmba (592 és 593-as járatok).

*Észak Velencéjében ugyanis három zónára van osztva a közösségi közlekedési hálózat.A, B és C. Egy jeggyel az érvényességi időn belül akárhányszor átszállhatunk a zóná(ko)n belül. A zónák térképe a vasúthálózattal.

Az Arlanda Expressről azért azt is el kell mondani, hogy vannak kedvezmények. Időszakosan például csütörtöktől vasárnapig, ha többen együtt vesznek jegyet, kedvezmény van. Négy felnőttnek például 500 korona, tehát fejenként kevesebb, mint az eredeti ára fele.

És még egy univerzális távolsági közlekedés (busz, vonat, repülő) kereső Észak-Európára: http://reseplanerare.resrobot.se/

Jó utat, megéri, Stockholm gyönyörű város!

Források: https://en.wikivoyage.org/wiki/Stockholm

https://en.wikipedia.org/wiki/Nyköping