Történt, hogy volt egy szabd hetem és kitaláltam, hogy akkor elutazom valahova! Először Szerbiára gondoltam, aztán édesanyám a figyelmembe ajánlotta Krakkót, mint egy szép várost. El kezdtem olvasgatni róla és úgy döntöttem, oda megyek!
Hogy izgalmasabb (?) legyen a dolog, az odaútra a stoppolást választottam. Nem is kell más, csak egy elképzelés, hogy merre akarsz utazni, egy tábla egy (nem túl távoli) úti céllal, meg sok idő. Meg nem árt egy jó kezdőpont, ahol minél nagyobb eséllyel veszik fel az embert. Meg jó, ha tudja, hogy menet közben melyik pontokon van nagyobb esélye újabb fuvart kapni. Meg szabadidő.
Én korábban még nem stoppoltam, szóval a fentieket úgy szedegettem össze, főleg Ábeltől.
Plusz, mivel biztonsági játékos vagyok arra is készültem, hogyha nem jutok el egy nap alatt a célig, akkor is legyen tervem az alvásra, esetleg a nem stoppolással utazásra.
Az autópályák vonalán, a Csehországon áthaladó, Pozsony-Brno-Ostrava irányt néztem ki útvonalnak.
Természetesen a Sasadi úton kezdtem, az Agip kútnál (természetesen olvastam másoktól, hogy ott érdemes, ha Bécs/Pozsony felé indul). Odaálltam a megírt BRNO táblámmal, kitartottam a hüvelykujjam és kedvesen mosolyogtam.
Na, az volt a következő másfél óra programja. Ez alatt volt időm sok mindenen gondolkodni, például, hogy autósként hányszor látok stopposokat, mikor is indul az a vonat, amit nézegettem mint lehetséges utazási mód, meddig is akarok itt állni meg ilyenek.
Egy fél óra után legyártottam magamnak az ideológiát, hogy biztos a Brno tábla „elriasztja” azokat, akik mondjuk csak Győrig mennek vagy Bécs felé. Ezért lecseréltem a táblámat SK-ra. Később a sofőr, aki felvett megkérdezte, hogy miért nem Brno-t írtam, ha azon keresztül megyek?
Még a Sasadin idővel jött két kolléga, akik szintén a benzinkútnál szuggerálták az autókat. Aztán egyszer csak hirtelen megállt egy autó előttem, mondta, hogy egy csak egy helye van. Erre a két kolléga (akik ugye utánam érkeztek) „átengedték” nekem. Na, ne akadjunk fent ezen, a lényeg, hogy van fuvar! Győrig el is vitt. Itt teljesen igaz volt, amit hallottam korábban: az vesz fel stoppost, aki beszélgetni szeretne. Szóba került munka, magyar és külföldi egyetemi oktatás, Volkswagen dízel botrány. Aztán már meg is érkezünk az autópálya győri elkerülő szakaszára, ahol az M1-es és a 82-es találkozásánál van egy benzinkút (Arabona pihenőhely). Utólag a térképet nézegetve is ez tűnik az egyetlen logikus helyen Győr körül. Ezzel együtt is, nekem ez megint csak nem egy öt perces megálló volt.
Először elsétáltam a parkoló rész végébe, ahol összefutnak a parkolóból kimenő az utak. Gondoltam, milyen rafinált vagyok, itt mindenki elmegy, aki kihajt a parkolóból. A rendőrök viszont megkértek, hogy inkább sétáljak vissza a benzinkúthoz, lévén az autópálya felhajtón vagyok. Na, itt kezdődött az ide-oda sétálgatás, igyekeztem kitalálni, melyik is a legjobb hely a parkolóban. Végig sétáltam a parkoló kamionok közt is a táblámat mutogatva, de nem volt kapás.
Itt egy másfél óra alatt volt időm ebédelni meg megint gondolkodni, hogy vajon meddig akarok itt kísérletezni, mennyi idő bejutni a városba és onnan hogy tudok vonattal tovább menni. (Említettem már, hogy a stoppolás egy bizonytalan utazási mód?)
Mikor egy nagy fekete, német típusú szedán indult el tankolás után, inkább csak jól neveltségből tartottam a táblám. Erre természetesen megállt. Gyorsan odafutottam, megbeszéltük, először, hogy én is tudok magyarul, aztán, hogy Brno felé megyek és már hasítottunk is!
Ezen a szakaszon kevesebbet beszélgettünk, de ugye ez nem baj. Sofőröm Csehországba tartott egy kis pihenésre, Brno-t is érintve, szóval ez egy jó kör volt nekem! Kicsit kielemeztük a BMW fedélzeti navigációját aztán kitett pont annál a bevásárló központnál, amit már otthon kinéztem (Avion Shopping Center, Csehország, a D2 és D1 autópályák találkozásánál).
Ez több minden miatt is jó hely. Nyilván a bevásárlóközpontban van mosdó illetve élelmiszerbolt. De innen van ingyenes buszjárat is Brno központjába. Ami jól jött, mikor tizenöt perc gyaloglás a kinézett stoppoló helyhez és tíz perc munka után elvesztettem az ihletett és úgy döntöttem, hogy köszönöm, (mára) elég a stoppolásból. Tizenöt perc sétával vissza a bevásárlóközponthoz, felszálltam a buszra és irány a központ. Itt egymás mellet van a busz és a vonatpályaudvar. Én az utóbbin kezdtem és gyorsan vettem is jegyet Lengyelország felé. El is értem Ostravába estére, ahol természetesen nem volt szállásom, de ez nem zavart, előre kinéztem néhány helyet az állomás közelében. Vagyis, a sejtésem, hogy esetleg csak eddig jutok el első nap bejött, bár nem végig stoppal jöttem. Választottam egy szimpatikus szállodát (micsoda luxus) és eltettem magam másnapra.
Az ostravai vasútipályaudvar.
Másnap aztán visszaballagtam az állomásra, meg venni a vonatjegyet a Leo Express magán vállalat Krakkóba menő járatára. Ez egy magán vasúttársaság, ami főként Csehországban és Szlovákiában üzemeltet járatokat, nyilván a forgalmasabb vonalakon,
Szóval, velük akartam utazni. Ami nagyon szép gondolat volt (kényelmes, szép járművek a honlapjuk képei szerint) csak nem valósult meg. Ugyanis az Ostrava utáni megállótól (Bohumín) a cég már nem vonattal, hanem buszokkal szállítja az utasokat – és erre bizony már nem volt hely délelőttre. Még kétszer visszamentem, hogy hátha valaki lemondta, de persze nem mondta le senki.
Volt az állami vasútnak is Krakkóba menő szerelvénye, de drágábban és lassabban (ami részben az átszállás miatt lehet). Mivel a vasútnál nem kellett félni, hogy elfogynak a jegyek, ezért halogattam a vásárlást amíg lehetett. Közbe meg mentem egy kört a környéken.
Például így tudtam megnézni ezt a gyanús, hogy szocializmus korabeli emlékművet.
Végül az állomás körül lődörögtem a vonatra várva és ekkor végre észre vettem a pályaudvar előtti egyik buszmegálló táblán a Krakkói menetrendet! A cseh állami vasút, a ČD van olyan jó, hogy busz járatot is üzemeltet!
A ČDBUS-ra utaló útmutató a pályaudvar padlóján, két kép a buszról és egy információs tábla a magánvasútról, amivel nem mentem.
Mikor ezt már tudtam, persze észre vettem az állomás padlóján is a buszra utaló jelet.
Végül a busz is befutott, felszálltam, a kiírt indulási idő után még vártunk vagy negyed órát egy vonat csatlakozásra, aztán hasítottunk Lengyelország felé.
Folytatás, Krakkó a következő bejegyzésben.
