hashtagutazas

Évekkel ezelőtt az a nem várt szerencse ért, hogy az egyik barátom megkérdezte, nem akarok-e menni vele a Kinizsi Százas teljesítménytúrára. Nos, elsőre nem igazán akartam, de nem is határolódtam el elég erőteljesen. Ez hiba volt, mert így megragadt bennem az ötlet, és elkezdtem forgatni magamban. Aminek több felkészülő túra után az lett az eredménye, hogy beneveztünk, és egy májusi reggelen ott álltunk Békásmegyeren, a rajtra várók sorában.

Ami Harry Potternek a dementorok, Indiana Jonesnak a kígyók, Randall "Memphis" Rainesnek a Shelby GT500 meglovasítása, azaz egy már-már mumussá váló vagy nehezen leküzdhető akadály, kicsit az lett a mi családunkban túrázás terén a Hochschwab, Ausztriában. Nem egy nehezen elérhető csúcs, "sima" turistaút is vezet fel. Mégis, már vagy három családi történet van, hogy hogyan nem jutottunk fel, különböző irányokból. Mindig (kicsit) túlságosan messze volt. Legutóbb télen jártam ott pár barátommal, de a déli útvonalon elvesztettük az ösvényt a törpefenyvesek közt. De azt gondoltam, ha már ennyiszer volt dolgunk e 2253 magas óriással, akkor leírom pár tapasztalatomat.
És most ősszel ismét nekivágtunk, hogy ezúttal bizony feljutunk a csúcsra!

Szlovákia északi részébe, a Magas-Tátrába vagy a Liptói-havasokba menet már sokszor megkerültem az autópályán Zólyom városát vagy keltem át a Nagy-Fátra és az Alacsony-Tátra közti hágón (ismert Donovaly síközpontként is). Ilyenkor sosem álltunk meg, mert vagy oda felé siettünk, vagy már haza (egyszer majdnem bementünk Zólyomba, mikor rossz helyen kanyarodtunk le az autóútról).

A minap viszont egy hétvégére elmentünk Szlovákiába, épp erre a részre. Az alapötlet a városnézés volt, ezt egészítettük ki egy kis túrával.

Szállást Donovalyban (magyar neve: Dóval) találtam a booking.com-on keresztül. Donovaly napjainkban ugye egy síközpont. '89 előtt hazánk fiai főleg ide jártak síelni, ha az országhatáron túl kerestek síterepet. Ma is nagyon népszerű síterep. Télen. Aminek köszönhetően nyáron a szállások üresen állnak. Lehet, hogy van, aki ilyenkor be is zár, mindenesetre az Apartmány Donovaly (http://www.apartmany-donovaly.sk/) üzemelt és kongott az ürességtől. Frissen felújított szobát, jól felszerelt apartmant kaptunk (többek között vízforraló, evőeszközök, tányérok...)

Szombaton kirándultunk a Nagy-Fátrában. Az autót a Donovaly közepén lévő parkolóban hagytuk, ami – nyár lévén – elég szellősen volt csak használva, fizetni sem kellett. Télen biztos teli van (és el tudom képzelni, hogy fizetni is kell, de erről nincs információm).

Előzetesen azt gondoltuk, hogy csak fel kell sétálni Donovalyból pár száz méter szintet a településtől nyugatra lévő gerincre, aztán vízszintesen sétálhatunk. Hát, nem néztük meg alaposan a térképet, pár száz méteres szintkülönbségek később is voltak. Napközben azt is észrevettük, hogy időnként túránk első csúcsára, a Zvolen-re menő sílift is üzemelt, ezek szerint ez is egy választható alternatíva.

Ennek a napnak a nagy tanulsága az volt, hogy mindig figyelni kell az erdőben, különösen ösvények/utak találkozásánál. Történt ugyanis, hogy mentünk, beszélgettünk, és jobbról becsatlakozott egy fakihordó erdész út, amit nyilván az erdészeti gépek alaposan kijártak. Ez az út ment tovább egyesesen, elég egyértelmű volt és jól követhető.

Aztán pár száz méter után lekanyarodott az út a gerincről és elindult lefelé. Ez lett gyanús, a térképen jelölt utunk ugyanis a gerincen ment. Tanakodtunk, hogy valószínűleg nem ez az út kell nekünk, de nem láttuk sehol letérni a jelzést, és inkább mentünk tovább. Aztán egy köves autóútra rátérve visszajutottunk a gerinchez, majd később, a visszaúton eljutottunk a fent taglalt elágazáshoz. Ahova a képen bal oldalt látható erdőből jöttünk ki. Így már egyértelmű volt, hogy az erdész útnál jóval kevésbé látható ösvény bekanyarodott az erdőbe, és még jelzés is volt a rét széli fán.

Szóval, figyelni kell az erdőben, ha elágazáshoz ér az ember, – meg akkor is, ha látszólag előre csak egy út megy, de oldalról bejön egy másik (nagyobb út). És persze, mikor gyanúsan lejteni kezdett az út, vissza is sétálhatunk volna pár száz métert, jobban körülnézni jelzés után.

Vasárnap nem túráztunk, hanem pár város megnézését iktattuk be. Az első megállónk Besztercebánya (Banska Bytrica) volt. Parkolóhely-keresés után az első program egy véletlenül észrevett Istentiszteleten való részvétel volt (szlovákul). Utána nekiindultunk a városnak, a főtér felé. A város főtere nagyon szépen fel van újítva, jól néznek ki a középkori házak, barokk templomok.

A belvárost mindenképp tudom ajánlani megnézésre, ha érdekel egy régi hangulatú városka. Ezen kívül még a főtértől öt perc sétára lévő Szlovák Nemzeti Felkelés Múzeuma (Múzeum SNP – Slovensko Národného Povstania) előtti katonai járműveket néztük meg, döntően második világháborús harcjárművek vannak kiállítva. Van egy csapatszállító repülő, amibe 50 euró centért be lehet menni és meghallgatni szlovákul vagy angolul a gép történetét. Illetve a múzeum parkjában mindenféle haditechnikai eszközök vannak (tank, önjáró löveg, páncélvonat).

Zólyom városában szintén megálltunk. Ott a főtér modernebb hangulatú, viszont van egy várkastély, ami megőrizte a középkori hangulatot. A várkastély emeletén pedig a Szlovák Nemzeti Galéria kiállítása látható. Ami ráadásul a hónap első vasárnapjaként ingyenesen volt látogatható.

Szóval most már tudom, hogy a Felvidék, Szlovákia nem csak túratervezés esetén jöhet szóba nekem.

Magashegységbe mennél, de Svájc és a Magas-Tauern túl messze van? A Magas-Tátrába már sokszor voltál? Vagy csak simán német nyelvterületen akarsz 2000m fölötti csúcsokra menni?

Akkor a Rax-Schneeberg-hegycsoportot ajánlom. Budapestről csak 300 km.

Bécsújhelytől (Wienerneustadt) nem messze van Kaiserbrunn – települést nem mondok, mert néhány házból, egy fogadóból (apartman) egy kis múzeumból és egy parkolóból áll.

A parkoló melletti köves részen szabad sátorozni. Fizetned csak akkor kell, ha zuhanyozni is akarsz, ha jól értettem a fogadóban lehet három Euróért. A vizesblokkban van viszont WC és mosdó.

A köves részt úgy kell érteni, hogy a cöveket kihívás leverni, mi legutóbb inkább az ott lévő kövekkel feszítettük ki a sátrakat.

A parkoló tavasszal-nyáron-ősszel népszerű. Lehet, hogy télen is, azt még nem néztem. Mondjuk, meg kéne... A fogadó (Landgasthof Kaiserbrunn) szintén rendben van.

A múzeum egy vízvezeték múzeum. Ugyanis 1869-től innen vitték vezetéken Bécsbe az ivóvizet. A vezeték még ma is üzemel, ha ma már nem is elég egész Bécs ellátásához.

És hát Kaiserbrunn egy pályaszállás. Az az ha felkelsz, akkor a sátorból kibújva meglátod a a föléd magasodó hegyeket, amik előző este, a sötétben megérkezve még nem voltak ott. Negyed óra sétával vagy öt perc autózással több túra induló helyén is ott lehetsz. Lehet menni a Rax-fennsíkra gyalog, via ferrátával vagy akár a Raxseilbahn kabinjával is.

Vagy az út túloldalán lévő Schneebergre is. Itt még választhatsz is, hogy csak „simán” fel akarsz gyalogolni vagy a vadregényes Weichtal-szurdok-on át mész (Rám-szakadék *3).