Szlovákia északi részébe, a Magas-Tátrába vagy a Liptói-havasokba menet már sokszor megkerültem az autópályán Zólyom városát vagy keltem át a Nagy-Fátra és az Alacsony-Tátra közti hágón (ismert Donovaly síközpontként is). Ilyenkor sosem álltunk meg, mert vagy oda felé siettünk, vagy már haza (egyszer majdnem bementünk Zólyomba, mikor rossz helyen kanyarodtunk le az autóútról).
A minap viszont egy hétvégére elmentünk Szlovákiába, épp erre a részre. Az alapötlet a városnézés volt, ezt egészítettük ki egy kis túrával.
Szállást Donovalyban (magyar neve: Dóval) találtam a booking.com-on keresztül. Donovaly napjainkban ugye egy síközpont. '89 előtt hazánk fiai főleg ide jártak síelni, ha az országhatáron túl kerestek síterepet. Ma is nagyon népszerű síterep. Télen. Aminek köszönhetően nyáron a szállások üresen állnak. Lehet, hogy van, aki ilyenkor be is zár, mindenesetre az Apartmány Donovaly (http://www.apartmany-donovaly.sk/) üzemelt és kongott az ürességtől. Frissen felújított szobát, jól felszerelt apartmant kaptunk (többek között vízforraló, evőeszközök, tányérok...)
Szombaton kirándultunk a Nagy-Fátrában. Az autót a Donovaly közepén lévő parkolóban hagytuk, ami – nyár lévén – elég szellősen volt csak használva, fizetni sem kellett. Télen biztos teli van (és el tudom képzelni, hogy fizetni is kell, de erről nincs információm).
Előzetesen azt gondoltuk, hogy csak fel kell sétálni Donovalyból pár száz méter szintet a településtől nyugatra lévő gerincre, aztán vízszintesen sétálhatunk. Hát, nem néztük meg alaposan a térképet, pár száz méteres szintkülönbségek később is voltak. Napközben azt is észrevettük, hogy időnként túránk első csúcsára, a Zvolen-re menő sílift is üzemelt, ezek szerint ez is egy választható alternatíva.
Ennek a napnak a nagy tanulsága az volt, hogy mindig figyelni kell az erdőben, különösen ösvények/utak találkozásánál. Történt ugyanis, hogy mentünk, beszélgettünk, és jobbról becsatlakozott egy fakihordó erdész út, amit nyilván az erdészeti gépek alaposan kijártak. Ez az út ment tovább egyesesen, elég egyértelmű volt és jól követhető.
Aztán pár száz méter után lekanyarodott az út a gerincről és elindult lefelé. Ez lett gyanús, a térképen jelölt utunk ugyanis a gerincen ment. Tanakodtunk, hogy valószínűleg nem ez az út kell nekünk, de nem láttuk sehol letérni a jelzést, és inkább mentünk tovább. Aztán egy köves autóútra rátérve visszajutottunk a gerinchez, majd később, a visszaúton eljutottunk a fent taglalt elágazáshoz. Ahova a képen bal oldalt látható erdőből jöttünk ki. Így már egyértelmű volt, hogy az erdész útnál jóval kevésbé látható ösvény bekanyarodott az erdőbe, és még jelzés is volt a rét széli fán.
Szóval, figyelni kell az erdőben, ha elágazáshoz ér az ember, – meg akkor is, ha látszólag előre csak egy út megy, de oldalról bejön egy másik (nagyobb út). És persze, mikor gyanúsan lejteni kezdett az út, vissza is sétálhatunk volna pár száz métert, jobban körülnézni jelzés után.
Vasárnap nem túráztunk, hanem pár város megnézését iktattuk be. Az első megállónk Besztercebánya (Banska Bytrica) volt. Parkolóhely-keresés után az első program egy véletlenül észrevett Istentiszteleten való részvétel volt (szlovákul). Utána nekiindultunk a városnak, a főtér felé. A város főtere nagyon szépen fel van újítva, jól néznek ki a középkori házak, barokk templomok.
A belvárost mindenképp tudom ajánlani megnézésre, ha érdekel egy régi hangulatú városka. Ezen kívül még a főtértől öt perc sétára lévő Szlovák Nemzeti Felkelés Múzeuma (Múzeum SNP – Slovensko Národného Povstania) előtti katonai járműveket néztük meg, döntően második világháborús harcjárművek vannak kiállítva. Van egy csapatszállító repülő, amibe 50 euró centért be lehet menni és meghallgatni szlovákul vagy angolul a gép történetét. Illetve a múzeum parkjában mindenféle haditechnikai eszközök vannak (tank, önjáró löveg, páncélvonat).
Zólyom városában szintén megálltunk. Ott a főtér modernebb hangulatú, viszont van egy várkastély, ami megőrizte a középkori hangulatot. A várkastély emeletén pedig a Szlovák Nemzeti Galéria kiállítása látható. Ami ráadásul a hónap első vasárnapjaként ingyenesen volt látogatható.
Szóval most már tudom, hogy a Felvidék, Szlovákia nem csak túratervezés esetén jöhet szóba nekem.
