Ami Harry Potternek a dementorok, Indiana Jonesnak a kígyók, Randall "Memphis" Rainesnek a Shelby GT500 meglovasítása, azaz egy már-már mumussá váló vagy nehezen leküzdhető akadály, kicsit az lett a mi családunkban túrázás terén a Hochschwab, Ausztriában. Nem egy nehezen elérhető csúcs, „sima” turistaút is vezet fel. Mégis, már vagy három családi történet van, hogy hogyan nem jutottunk fel, különböző irányokból. Mindig (kicsit) túlságosan messze volt. Legutóbb télen jártam ott pár barátommal, de a déli útvonalon elvesztettük az ösvényt a törpefenyvesek közt. De azt gondoltam, ha már ennyiszer volt dolgunk e 2253 magas óriással, akkor leírom pár tapasztalatomat.
És most ősszel ismét nekivágtunk, hogy ezúttal bizony feljutunk a csúcsra!
Az egyik lehetséges kiindulási pont a hegytől délre lévő Gasthof Bodenbauer. A fogadó (ami egyben étterem is) autóval megközelíthető (Bruck an der Mur felől a 20-as úton, Thörl elején kell erről az útról Sankt Ilgen felé fordulni), és nagy parkolója van, ami október végi ott jártunkkor elég üresen álldogált. De nyáron, egy hétvégén biztos ki van használva a sok sétára vágyakozó vagy a hegyre készülő turista által.
Egy apró múzeum is van a fogadó mellett.
Ebből a parkolóból rögtön két úton is meg lehet közelíteni a csúcsot. A parkolótól pár száz méterre válik szét a 840-es (Häuslalm Hütte felé menő) és a 839-es turistaút. Legutóbbi ott jártunkkor ez utóbbin indultunk a csúcs meghódítására. A körülbelül 900 m-en lévő indulási pontnál még részben lombhullató fákkal vegyes zöld fenyvesben haladunk óriási sziklafalak és idővel egy csörgedező patak közelében. A hegy felé közeledve aztán sziklás, kopárabb tájra érkezünk, ahogy egyre meredekebb részen haladunk és közelítünk a Hochwschwab több száz méterre magasodó, déli falához. Ezen az útvonalon van a legközelebb a csúcs egy parkolóhoz, körülbelül 7 kilométerre. Cserébe elég meredek lesz a hegyhez közeledve. Láncos szakaszon, lépcsőkkel könnyített részen halad az útvonal, nemegyszer kiugró szikla ormok alatt, és keskeny sziklafolyosókban.
Visszatekintve a déli völgyben. Valahonnan onnan indultunk.
Télies időben, már pár centiméter hó esetén is itt aztán meg kell küzdeni a lépésekért, az előrejutásért. Nekünk nagyon megkönnyítették az utunkat az előttünk arra járó csapat által kitaposott lépések a hóban, de persze botorság lenne erre biztosan számítani. Itt teljesen érthető volt, hogy az indulásnál lévő táblán miért nem ajánlják, hogy valaki egy nap alatt akarja megtenni az utat a hegyre és vissza. Ez a G'hackte átjáró.
Turistautakról info és figyelmeztető tábla a Gasthof fogadónál. A Hochschwab nem ajánlott egy nap alatt!
A sziklaormok közt, ködben haladva, sokszor az út sem volt látható elsőre (vagy másodikra). Így megnyugtató volt, mikor végre felértünk a platóra, mely jó pár kilométerre nyújtózik NY-K-i irányban. A turistaút elvezet a Fleischer Biwakhütte-hez, ami egy talán tíz ember befogadására alkalmas, fém menedékhely néhány paddal és pár pokróccal. Télen ebben persze ugyanolyan hideg van, mint kinn, de legalább nem fúj a szél. Innen a csúcs szűk fél kilométerre található, kicsit több, mint 100 méter szintemelkedéssel.
A kiinduló pontra a visszatérés valószínűleg könnyebb a Häuslalm Hütte felé, vagyis a Fleischer Biwakhüttétől nyugatra indulni, végig a platón.
A Hochschwab csúcsának egy másik megközelítési lehetősége, szintén a Bodenbauer fogadótól a már említett, 840-es turistaúton indulva. Itt többször egy erdészutat keresztezve emelkedünk az 1526 méter magasan lévő menedékházhoz (Häuslalm Hütte). Innen, az autóval járható vidéket elhagyva már törpefenyvesben és sziklák közt, nem egyszer az előttünk járt turistagenerációk által kitaposott mélyedésekben kapaszkodunk a plató felé. Ezt az útirányt választva jó ötlet lehet az első napon csak a Häuslalmig menni, és másnap onnan indulni.
Keletről is neki lehet fogni a csúcs elérésének, de onnan van a legmesszebb. Seewiesen vagy Seebergsattel is autóval megközelíthető közúton. Utóbbi esetében már vagy 250 méterrel magasabbról indulunk, de kicsit messzebb is van a csúcs. Ebből az irányból az út jelentős részét már a platón tesszük meg. Ami jó időben, jó látási viszonyokkal bizonyára szép kilátást adhat. Ellenben ha ködös, szélfútta, hideg, télies idő van, mint amilyen nekünk volt a plató nyugati felén lefelé tartva, akkor nem nyújthat nagy élményt ez a rész.
Seewiesenből indulva utunkra hosszan haladhatunk a hegység lábánál, hogy aztán a Voisthalerhütte-nél elhaladva kapaszkodjunk ki a völgyből.
Természetesen bármelyik, turistaházat érintő útvonalon lehet több napossá alakítani a túrát és megpihenni egy éjszakára. Sőt azt mondanám, hogy érdemes is így tenni. Egy napra azért ez bármelyik irányból nagy túra.
Az idei csúcstámadásunk végeredménye pedig: a rossz idő (köd, havaseső, eső, hideg) miatt kissé elkedvetlenedve, és a kilátás tökéletes hiánya miatt némi tanakodás (és csokoládéfogyasztás) után a Fleischer Biwakhütte-től a csúcsot kihagyva mentünk le a nyugati úton.
Hazafelé menet arról beszélgettünk, hogy jövő nyáron mikor jöjjünk.
Magyar nyelvű útleírás (dél)nyugatról, Fölzklammtól: http://www.somkutin.hu/results/2000/id84.htm
Turistatérkép Ausztriáról (kellően belenagyítva 1:50000-ere vált): www.austrianmap.at/
