A mai úticél Kruja (Kruje vagy még Krujë). Van ott egy vár, meg egy bazár. Valamint, a mai nap igazán elkezdünk ismerkedni a helyi távolsági közlekedéssel. Előző nap megtudtuk, hogy a Skekki Demokratin térről megy busz, elvileg 20-30 percenként. Ott is áll egy nagy, kb. 40 személyes busz, pár utas már van is rajta.
Tudjuk, hogy Krujébe nincs közvetlen járat, ezért mondjuk, hogy Fushe-Kruja-ba mennénk. Mondják, hogy nyugodtan szálljunk fel, jegyet majd később veszünk a buszon. Rendben elindulunk, menet közben jön is a jegyszedő srác. Nem kérdez semmit, én meg nem mondom újra az úticélt – valameddig kapunk jegyet. Mikor látjuk a telefonon, hogy közeledünk a célunkat jelentő Fushe-Krujához, előre megyek megkérdezni, hogy hátha több megálló is van a városban. A Fushe-Krujára visszakérdez, hogy ott akarunk leszállni? Semmi gond, mondja. Ennek örülök. Az országút a város mellett halad el, a busz simán lehúzódik a padkára, és a jegyszedő srác az ott parkoló autóst ajánlja a figyelmünkbe, hogy ő tovább visz minket Krujébe. Értelmezésünk szerint ő hívta oda telefonon – szóval, itt nagyon működött a rugalmas utazásszervezés.
Kruja: egy tízezres város a hegyre épülve, benne Szkander bég, az albánok nemzeti hősének néhai központja. Ez valaha egy nagy vár volt, ma jóval kevesebb van meg belőle. A legjobban egyébként az autóból, felfelé menet láttuk. Mikor bent voltunk a várban, a romokat, a falak alapjait már sokszor takarták a házak. Ami áll a várból, az egy torony (hatalmas, sárga pántokkal, illetve kábelekkel körbetekerve. Gondolom, hogy összetartsa). Lentről még egy nagyobb épület látszott a várban, amelyről kiderült, hogy egy új építésű múzeum, Szkander bégről. Három emeleten mutatják be a bég történetét, ami hasznos volt így, az albániai utunk elején. Ebben a múzeumban, és amúgy a későbbiekben is igaz, hogy a legtöbb dolog angolul is ki van írva.
megerősítve.
Ezután a bazár megtekintése van még hátra, amelyről kiderül, hogy csak egy utca. Tipikus turista attrakció, de azért hangulatos, azt, aláírom. Szép mintájú, bordó-fekete-fehér szőnyegek, népi fejfedők és Teréz anya-figurák egyaránt kaphatók.
Továbbutazás kisbusszal, Tiranába. Ez a busz is egész menetrendszerűnek tűnik, fix helyről indul Krujából. Míg a buszon várjuk az indulást, egy gazdája elől menekülő (?) szamár vonja magára a figyelmünket. Először az egyik, aztán a másik irányba üget el az országúton A gazdája meg utána.
A mai napra nincs is már más hátra, mint megérkezni Tiranába, rájönni, hogy a buszpályaudvar (egy kavicsos placc, ahol csomó busz áll, az úticélt jelző táblával és segítőkész arcokkal, akik megmutatják, hogy merre keressél buszt egy adott úticélhoz) nem 15 perc a központtól, hanem inkább 6 km. Elhárítva egy taxis ajánlatát, bebattyogunk a 2x3 sávos út mellett a központba. Mire megtaláljuk a szállást, már jócskán besötétedik. De, ide is megérkeztünk!
