Tengerparti város, keskeny, néhol sikátorszerű utcácskák, kereskedelmi múlt, a tenger elöntheti a főteret és ma jelentős a turizmus. Gyanítom, most tízből tízen az olaszországi Velencére gondolnak, de én történetesen a szlovéniai Piran városkáról írtam ezeket. Kevesebb mint négyezer lakossal, és a Római Birodalom előttig visszanyúló emberi emlékekkel rendelkezik ez a kisváros, amely az Adriai-tenger északkeleti sarkában található, a Trieszti öböl torkánál.
A városka egy félszigetre épült, amit a jól védhetőség miatt még fallal is lezártak a szárazföld felé. Ez eléggé behatárolta a rendelkezésre álló teret, és ez hozta létre a szűk utcácskákat és a néhol zegzugos utcahálózatot.
A város látképe a Szent György templommal (Župnijska cerkev sv. Jurija) a várfal közeléből.
Részletek a megmaradt városfalból.
A város főtere (Tartinijev trg) jó példa mind a tér szűkösségére mind a tengerrel való mai kapcsolatra. Ugyanis eredetileg ez kikötő volt. Idővel viszont feltöltötték, és így ma egy vitorlás kikötőre és azzal a tengerre nyíló tér. Ott jártunkkor pedig épp annak szemléltetését láthattuk, hogy megemelkedett tenger szint vagy megfelelő irányú, erős szél esetén bizony víz alá kerülhet a főtér (még ha feltűrt nadrággal lehetett is közlekedni).
Kilátás a főtérről a tengerre. Háttérben a vitorlás kikötő.
(Részben) víz alatt a főtér.
Néhány kép a szűk utcákról, régi házakról:
Parkolni például a történelmi résztől pár száz méterre lévő, parkolóházban lehet (Garažna hiša Arze), 10 óránál rövidebb parkolás esetén óránként néhány Euróért (elvileg itt szerepel, szlovénul vagy olaszul).
Az általunk meglátogatott parkolóház.
Számomra előre nem várt módon nagyon izgalmas és érdekes volt Piran városa. Bár jóval kisebb területen fekszik, mint Velence és (normál esetben) nincs ott a tenger a házak közt, de izgalmas, egyedi hangulata van, felfedezni való zsákutcákkal és szép templomokkal. Én nagyon örülök, hogy jártam ott!
