Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Hogy (nem) stoppoltam el Krakkóba?

Történt, hogy volt egy szabd hetem és kitaláltam, hogy akkor elutazom valahova! Először Szerbiára gondoltam, aztán édesanyám a figyelmembe ajánlotta Krakkót, mint egy szép várost. El kezdtem olvasgatni róla és úgy döntöttem, oda megyek!

Hogy izgalmasabb (?) legyen a dolog, az odaútra a stoppolást választottam. Nem is kell más, csak egy elképzelés, hogy merre akarsz utazni, egy tábla egy (nem túl távoli) úti céllal, meg sok idő. Meg nem árt egy jó kezdőpont, ahol minél nagyobb eséllyel veszik fel az embert. Meg jó, ha tudja, hogy menet közben melyik pontokon van nagyobb esélye újabb fuvart kapni. Meg szabadidő.

Én korábban még nem stoppoltam, szóval a fentieket úgy szedegettem össze, főleg Ábeltől.

Plusz, mivel biztonsági játékos vagyok arra is készültem, hogyha nem jutok el egy nap alatt a célig, akkor is legyen tervem az alvásra, esetleg a nem stoppolással utazásra.

Az autópályák vonalán, a Csehországon áthaladó, Pozsony-Brno-Ostrava irányt néztem ki útvonalnak.

Természetesen a Sasadi úton kezdtem, az Agip kútnál (természetesen olvastam másoktól, hogy ott érdemes, ha Bécs/Pozsony felé indul). Odaálltam a megírt BRNO táblámmal, kitartottam a hüvelykujjam és kedvesen mosolyogtam.

Na, az volt a következő másfél óra programja. Ez alatt volt időm sok mindenen gondolkodni, például, hogy autósként hányszor látok stopposokat, mikor is indul az a vonat, amit nézegettem mint lehetséges utazási mód, meddig is akarok itt állni meg ilyenek.

Egy fél óra után legyártottam magamnak az ideológiát, hogy biztos a Brno tábla „elriasztja” azokat, akik mondjuk csak Győrig mennek vagy Bécs felé. Ezért lecseréltem a táblámat SK-ra. Később a sofőr, aki felvett megkérdezte, hogy miért nem Brno-t írtam, ha azon keresztül megyek?

Még a Sasadin idővel jött két kolléga, akik szintén a benzinkútnál szuggerálták az autókat. Aztán egyszer csak hirtelen megállt egy autó előttem, mondta, hogy egy csak egy helye van. Erre a két kolléga (akik ugye utánam érkeztek) „átengedték” nekem. Na, ne akadjunk fent ezen, a lényeg, hogy van fuvar! Győrig el is vitt. Itt teljesen igaz volt, amit hallottam korábban: az vesz fel stoppost, aki beszélgetni szeretne. Szóba került munka, magyar és külföldi egyetemi oktatás, Volkswagen dízel botrány. Aztán már meg is érkezünk az autópálya győri elkerülő szakaszára, ahol az M1-es és a 82-es találkozásánál van egy benzinkút (Arabona pihenőhely). Utólag a térképet nézegetve is ez tűnik az egyetlen logikus helyen Győr körül. Ezzel együtt is, nekem ez megint csak nem egy öt perces megálló volt.

Először elsétáltam a parkoló rész végébe, ahol összefutnak a parkolóból kimenő az utak. Gondoltam, milyen rafinált vagyok, itt mindenki elmegy, aki kihajt a parkolóból. A rendőrök viszont megkértek, hogy inkább sétáljak vissza a benzinkúthoz, lévén az autópálya felhajtón vagyok. Na, itt kezdődött az ide-oda sétálgatás, igyekeztem kitalálni, melyik is a legjobb hely a parkolóban. Végig sétáltam a parkoló kamionok közt is a táblámat mutogatva, de nem volt kapás.

Itt egy másfél óra alatt volt időm ebédelni meg megint gondolkodni, hogy vajon meddig akarok itt kísérletezni, mennyi idő bejutni a városba és onnan hogy tudok vonattal tovább menni. (Említettem már, hogy a stoppolás egy bizonytalan utazási mód?)

Mikor egy nagy fekete, német típusú szedán indult el tankolás után, inkább csak jól neveltségből tartottam a táblám. Erre természetesen megállt. Gyorsan odafutottam, megbeszéltük, először, hogy én is tudok magyarul, aztán, hogy Brno felé megyek és már hasítottunk is!

Ezen a szakaszon kevesebbet beszélgettünk, de ugye ez nem baj. Sofőröm Csehországba tartott egy kis pihenésre, Brno-t is érintve, szóval ez egy jó kör volt nekem! Kicsit kielemeztük a BMW fedélzeti navigációját aztán kitett pont annál a bevásárló központnál, amit már otthon kinéztem (Avion Shopping Center, Csehország, a D2 és D1 autópályák találkozásánál).

stoppolás odaút Csehország

Ez több minden miatt is jó hely. Nyilván a bevásárlóközpontban van mosdó illetve élelmiszerbolt. De innen van ingyenes buszjárat is Brno központjába. Ami jól jött, mikor tizenöt perc gyaloglás a kinézett stoppoló helyhez és tíz perc munka után elvesztettem az ihletett és úgy döntöttem, hogy köszönöm, (mára) elég a stoppolásból. Tizenöt perc sétával vissza a bevásárlóközponthoz, felszálltam a buszra és irány a központ. Itt egymás mellet van a busz és a vonatpályaudvar. Én az utóbbin kezdtem és gyorsan vettem is jegyet Lengyelország felé. El is értem Ostravába estére, ahol természetesen nem volt szállásom, de ez nem zavart, előre kinéztem néhány helyet az állomás közelében. Vagyis, a sejtésem, hogy esetleg csak eddig jutok el első nap bejött, bár nem végig stoppal jöttem. Választottam egy szimpatikus szállodát (micsoda luxus) és eltettem magam másnapra.

stoppolás odaút Csehország

Az ostravai vasútipályaudvar.

Másnap aztán visszaballagtam az állomásra, meg venni a vonatjegyet a Leo Express magán vállalat Krakkóba menő járatára. Ez egy magán vasúttársaság, ami főként Csehországban és Szlovákiában üzemeltet járatokat, nyilván a forgalmasabb vonalakon,

Szóval, velük akartam utazni. Ami nagyon szép gondolat volt (kényelmes, szép járművek a honlapjuk képei szerint) csak nem valósult meg. Ugyanis az Ostrava utáni megállótól (Bohumín) a cég már nem vonattal, hanem buszokkal szállítja az utasokat – és erre bizony már nem volt hely délelőttre. Még kétszer visszamentem, hogy hátha valaki lemondta, de persze nem mondta le senki.

Volt az állami vasútnak is Krakkóba menő szerelvénye, de drágábban és lassabban (ami részben az átszállás miatt lehet). Mivel a vasútnál nem kellett félni, hogy elfogynak a jegyek, ezért halogattam a vásárlást amíg lehetett. Közbe meg mentem egy kört a környéken.

stoppolás odaút Csehország

stoppolás odaút Csehország

Például így tudtam megnézni ezt a gyanús, hogy szocializmus korabeli emlékművet.

stoppolás odaút Csehország

stoppolás odaút Csehország

Végül az állomás körül lődörögtem a vonatra várva és ekkor végre észre vettem a pályaudvar előtti egyik buszmegálló táblán a Krakkói menetrendet! A cseh állami vasút, a ČD van olyan jó, hogy busz járatot is üzemeltet!

stoppolás odaút Csehország

A ČDBUS-ra utaló útmutató a pályaudvar padlóján, két kép a buszról és egy információs tábla a magánvasútról, amivel nem mentem.

Mikor ezt már tudtam, persze észre vettem az állomás padlóján is a buszra utaló jelet.

Végül a busz is befutott, felszálltam, a kiírt indulási idő után még vártunk vagy negyed órát egy vonat csatlakozásra, aztán hasítottunk Lengyelország felé.

stoppolás odaút Csehország

Folytatás, Krakkó a következő bejegyzésben.

2 Tovább

Nem tipikus Izland

Izland. Reykjavík, Kék Lagúna, Geysír, Gülfoss-vízesés. Mint majd minden országnak, Izlandnak is megvannak a jól ismert, tipikus látványosságai. De vannak kevésbé ismertek, kevésbé (?) felkapottak is.

Svarthöfði utca Reykjavíkban. Az utca neve Fekete fejet vagy Fekete fokot (mint félsziget) jelent – de ami sokkal fontosabb, hogy Darth Vadert így hívják izlandiul! Igen, 2015 augusztusában döntés született hogy, lakossági kezdeményezésre el neveznek egy közteret a Sith lovagról, így kapta az utca a mai nevét.

Izland

Az utcva elhelyezkedése Reykjavíkon belül. Kattintásra megnyilík a térkép.

Egyébként az utca a Höfði ipari negyedben található, ahol minden utcanév höfði-re végződik. Szóval úgy nevezték át az utcát, hogy közben autentikus maradt az elnevezés. Izlandon egyébként nagy gondot fordítanak arra, hogy minden új szóra alkossanak izlandi megfelelőt.

Az izlandi felföld. Vulkanikusan aktív terület gleccserekkel, terepjáróknak való utakkal és nagyon kevés benzinkúttal. A táj kicsit kopár, kősivatagos, azt mondják inkább holdbéli. Az első Holdra szálláshoz is itt gyakoroltak az asztronauták.

Izland

Zúgó az izlandi Felföldről. Forrás: panoramio.com

Izlandi Elf Iskola. Egy iskola, elfekről és egyév izlandi (mesebeli) lényekről. 3-4 órás, tehát egy alkalmas oktatáson lehet részt venni.

Ha inkább meg akarod nézni, hogy hol éltek/élnek ezek a mesebeli lények, akkor szóba jöhet Dimmuborgir, ami trollok otthona és az alvilág lejárata is. Geológusoknak pedig egy lávamező, szokatlan lávaformákkal. Szokatlan, mint például egy kőfal egy kerek lyukkal a közepén.

A Trónok harca stábja is forgatott itt, Falon tűli jeleneteket.

Izland

Izland

Dimmuborgir képek forrása: wikipedia.org

Források

http://www.eupolisz.hu/izland – szervezett Izlandi körút

https://skandinavhaz.wordpress.com/2012/07/10/egy-izlandi-korutazas-4-resz-az-izlandi-sivatagban/#more-1394 - élménybeszámoló ez izlandi utazásról

http://www.skyscanner.net/news/38-amazing-game-thrones-locations-pictures - Trónok Harca filmsorozat forgatási helyszínei - benne Dimmuborgir (a lávamező).

1 Tovább

Salzburg

Utazzunk valahova! Rám jött ez az érzés, választottam egy hétvégét, mikor nem volt más programom, és már régebben gondoltam, hogy szívesen megnézném Salzburg városát. Nosza. El is zarándokoltam a MÁV (link) honlapjára a nemzetközi utazási ajánlatok részbe. Itt sok más európai úticél mellett több osztrák városba is kínál a MÁV jegyet, esetenként kedvezménnyel. Például a bécsi oda-vissza kirándulójegy a bécsi közlekedést is magában foglalja. Én a salzburgi kirándulójegyet választottam, ami négy napig érvényes, oda-vissza, az adott vonalon tetszőleges vonatra. Szóval ez már az IC pótjegyet is tartalmazza, így a közvetlen Budapest-Salzburg RailJet vonatokra is érvényes, amik naponta többször mennek. Ezekre lehet helyjegyet venni, de nem kötelező. A helyjegy annyiban lehet megfontolandó, hogy így biztos nem ülsz le mások helyére (elvileg van az ülések fölött egy kis kijelző, ami mutatja az esetleges foglaltságot, de például odafelé ez nem működött). Budapest és Győr, illetve Bécs és Linz között kifejezetten sokan voltak, ott jól jött, hogy tudtam, nem más helyén ülök, és nem állítottak fel többször egymás után.

A RailJet amúgy kényelmes, csendes és piros. Digitális kijelzők mutatják a következő és a további megállókat, valamint a vonatot egy térképen. Sőt, belül a kocsik elején vannak külön tárolók nagyobb csomagoknak is (bár ide óvatosan tegyél csomagot - ezen az úton és egy másikon is láttam, hogy pár fiatal kereste a csomagját. Most vagy nem emlékeztek arra, hogy hova rakták, vagy tolvajok működnek ezen a nemzetközi vonalon).

Szállás: Salzburg, Yoho Hostel. A Hostel World az elsők közt dobta ki a salzburgi szállások közt, közel volt a vasútállomáshoz és könnyű volt odatalálni a pályaudvarról a tőlük kapott leírás alapján. Egy nagy, három emeletes hostel. Amikor reggel-este épp ott voltam, mindig voltak emberek az étkezőben vagy a közös helyiségben.

A szoba négy ágyas volt, minden ágyhoz tartozott zárható szekrény, amit a szobakulcs nyitott. Három euróért be lehetett fizetni svédasztalos reggelire. Kenyér, felvágott, müzli, filteres tea, kávé. Teljesen rendben volt, vasárnap azzal alapoztam a mászkálás előtt.

Péntek este érkeztem meg Salzburg Hauptbahnhofra (a főpályaudvar), elnavigáltam a szálláshoz, kölcsönösen bemutatkoztunk a szobatársakkal és eltettem magam másnapra.

Mit érdemes megnézni Salzburgban? Ezt mindenki döntse el a maga az ízlése, ideje és az időjárás alapján.

Én mit néztem meg Salzburgban? Az út előtt úgy voltam vele, hogy meg szeretném nézni a történelmi városmagot, valószínűleg a várat és ami még jön. A szálláson és a turistairodában beszereztem turistatérképet a városról és a helyi tömegközlekedési hálózat térképét. A központot könnyű megnézni, vannak táblák, amik a főbb látványosságok felé kalauzolnak, és hát a többi turista követése is elég biztos módszer. Itt jegyezném meg, hogy Salzburg egy turista célpont. Ami alatt azt értem, hogy a turizmusra nagy hangsúlyt fektetnek, és a kiemelt helyeken sok turista van. Pedig én még a hűvös októberben voltam, nem is valamelyik tavaszi vagy nyári nagy zenefesztivál ideje alatt, de így is sok turista volt a kiemelt helyeken.

Igyekeztem is aztán (ki)kerülni például a Rathaus-platz – Alter Markt környékét, ahol a legnagyobb tömeg áramlott. Nem mintha nem lenne érdekes rész vagy én ne vettem volna ugyanúgy salzburgi képeslapot, csak inkább kisebb tömegben akartam nézelődni.

Azért persze nem véletlenül nézik meg sokan ugyanazokat az épületeket, helyeket -nyilván nekem is érdekes lehet az, ami a vezetett csoportnak. A várat például én is meg akartam nézni. Ahova fel lehet jutni siklóval is, de ha van egy kis időd és kedved sétálni, én a gyaloglást ajánlom. Ami nekem több dolog miatt is tetszett. Egyrészt, mert így útba esett a Titkok Kamrája:

Salzburg hostel letérni az útról

Aztán érdekes volt, hogy fokozatosan emelkedtem a város tető szintjére, majd a fölé.

Salzburg hostel letérni az útról

Salzburg hostel letérni az útról

Salzburg hostel letérni az útról

De például Mozart szülőháza előtt állva két másik utazó beszélgetéséből tudtam meg, hogy melyik emeleten született a híres zeneszerző.

A város amúgy az Salzburgi-Mészkő Alpok lábainál fekszik, ami nem csúnya hátteret nyújt a városnak.

Salzburg hostel letérni az útról

A tipikus turistautakról aztán vasárnap is letértem, mikor a Mönchsberg nevű dombon sétáltam az erőd felé. Egy elágazásnál kíváncsi lettem, hogy mi van a főútvonalról letérve (igazából még egy látványosság tábla is mutatott arra, de a főútvonalból kiesett). Elindultam arra és pár méter után, Salzburg közepén, a főtértől légvonalban 900m-re ott volt egy alpesi rét, tehenekkel.

Salzburg hostel letérni az útról

Salzburg hostel letérni az útról

Salzburg hostel letérni az útról

Térképen a rét.

A Johannes Schlößl kastélynak álcázott vendégház mellett található a rét.

Salzburg hostel letérni az útról

Már csak ezért megérte a kis kitérő, de amúgy a kastély is szép volt.

Másik ilyen letérni-az-útról élményem a Salzburgi dómban (Salzburger Dom) volt. A város közepén van, talán a város legnagyobb temploma. Itt nyilván voltak turisták. Ahogy néztem belülről a dómot, észrevettem egy lépcsőt az altemplomba. Ki volt írva, hogy le szabad menni. Lementem és rácsodálkoztam az egymásból nyíló termekre, tele a salzburgi érsekek síremlékeivel. Az utolsó teremben pedig egy árnyjátékból és zenei aláfestésből álló installáció, műalkotás volt. Mindehhez csak egy lépcsőn kellett lesétálni a templomból, mégis alig voltak itt emberek.

Szóval, Salzburgban (is) megéri nyitott szemmel járkálni, és nem csak a tömeggel menni.

Mozart szülőházát már említettem. És igen, Salzburg részben Mozartból él. A Mozartkugel (Mozart-golyó) mellett az a minimum, hogy Mozart több cég termékpalettájáról is visszaköszön. De láttam még Mozarttal reklámozott parfümöt is.

A város másik nagy „márkája”, ahogy észrevettem, a Muzsika Hangja. Ha eddig kimaradt volna az életedből, ez egy 1964-es amerikai zenés film, ami Salzburgban játszódik és sok külső jelenetet tényleg itt vettek fel. Ennek megfelelően például a hostel, ahol megszálltam, szintén használja az arculatában és minden este (!) levetítik a hostel közösségi termében a filmet. A városban meg tartanak Muzsika Hangja idegenvezetést, hogy csak egy példát említsek (és nyilván vannak képeslapok, ajándéktárgyak).

Írok még röviden a migráns helyzetről, mert hogy épp az októberi ottjártamkor Salzburg is téma volt a magyar sajtóban a migránshelyzet kapcsán. Ugyanis Ausztrián belül a Németország felé utazó embereket Salzburg városában helyezték el ideiglenesen, és onnan mentek (mennek) tovább Németországba. És őket nyilván a pályaudvar körül/közelében helyezik el, hisz vonattal jönnek, vonattal mennek tovább. Ősz elején Budapesten azt láttam, hogy döntően a pályaudvarokra illetve azok környékére összpontosult a jelenlétük, és ez így volt Mozart városában is. A pályaudvaron és környékén fokozottabb rendőri jelenlét, nagy sátrak a Hauptbahnhof előtt, mobil WC-k, mosdók. De migránst csak párat láttam, a városközpontban semmit nem lehetett érzékelni ebből.

Még pár szót a helyi közlekedésről.

A közösségi közlekedési hálózat kiterjedt és hétvégén is 15-20 percenként járnak a buszok, trolik. Obusnak hívják a trolikat és ezek mellett vannak buszok is. Egy 24 órás jegy a város határain belülre €5.50-be kerül a buszon megvéve. Automatából viszont €4.0, trafikban pedig csak €3.50. Egy napijegy nyilván arra is jó, hogy ha épp meguntuk a gyaloglást, felpattanunk egy arra jövő buszra, és utazunk egy kicsit.

Úgy láttam, rengetegen járnak biciklivel. Legalábbis a pályaudvar mellett ez a látvány fogadott.

Salzburg hostel letérni az útról

Salzburg hostel letérni az útról

Az utcán biciklist én nem igen láttam, de ez lehetett a hétvége miatt is.

Összefoglaló helyett még pár kép Salzburgról.

Salzburg hostel letérni az útról

Salzburg hostel letérni az útról

Salzburg hostel letérni az útról

Salzburg hostel letérni az útról

Salzburg hostel letérni az útról

0 Tovább

Nagy-Fátra, Besztercebánya, Zólyom

Szlovákia északi részébe, a Magas-Tátrába vagy a Liptói-havasokba menet már sokszor megkerültem az autópályán Zólyom városát vagy keltem át a Nagy-Fátra és az Alacsony-Tátra közti hágón (ismert Donovaly síközpontként is). Ilyenkor sosem álltunk meg, mert vagy oda felé siettünk, vagy már haza (egyszer majdnem bementünk Zólyomba, mikor rossz helyen kanyarodtunk le az autóútról).

A minap viszont egy hétvégére elmentünk Szlovákiába, épp erre a részre. Az alapötlet a városnézés volt, ezt egészítettük ki egy kis túrával.

Szállást Donovalyban (magyar neve: Dóval) találtam a booking.com-on keresztül. Donovaly napjainkban ugye egy síközpont. '89 előtt hazánk fiai főleg ide jártak síelni, ha az országhatáron túl kerestek síterepet. Ma is nagyon népszerű síterep. Télen. Aminek köszönhetően nyáron a szállások üresen állnak. Lehet, hogy van, aki ilyenkor be is zár, mindenesetre az Apartmány Donovaly (http://www.apartmany-donovaly.sk/) üzemelt és kongott az ürességtől. Frissen felújított szobát, jól felszerelt apartmant kaptunk (többek között vízforraló, evőeszközök, tányérok...)

Szombaton kirándultunk a Nagy-Fátrában. Az autót a Donovaly közepén lévő parkolóban hagytuk, ami – nyár lévén – elég szellősen volt csak használva, fizetni sem kellett. Télen biztos teli van (és el tudom képzelni, hogy fizetni is kell, de erről nincs információm).

Előzetesen azt gondoltuk, hogy csak fel kell sétálni Donovalyból pár száz méter szintet a településtől nyugatra lévő gerincre, aztán vízszintesen sétálhatunk. Hát, nem néztük meg alaposan a térképet, pár száz méteres szintkülönbségek később is voltak. Napközben azt is észrevettük, hogy időnként túránk első csúcsára, a Zvolen-re menő sílift is üzemelt, ezek szerint ez is egy választható alternatíva.

Ennek a napnak a nagy tanulsága az volt, hogy mindig figyelni kell az erdőben, különösen ösvények/utak találkozásánál. Történt ugyanis, hogy mentünk, beszélgettünk, és jobbról becsatlakozott egy fakihordó erdész út, amit nyilván az erdészeti gépek alaposan kijártak. Ez az út ment tovább egyesesen, elég egyértelmű volt és jól követhető.

Aztán pár száz méter után lekanyarodott az út a gerincről és elindult lefelé. Ez lett gyanús, a térképen jelölt utunk ugyanis a gerincen ment. Tanakodtunk, hogy valószínűleg nem ez az út kell nekünk, de nem láttuk sehol letérni a jelzést, és inkább mentünk tovább. Aztán egy köves autóútra rátérve visszajutottunk a gerinchez, majd később, a visszaúton eljutottunk a fent taglalt elágazáshoz. Ahova a képen bal oldalt látható erdőből jöttünk ki. Így már egyértelmű volt, hogy az erdész útnál jóval kevésbé látható ösvény bekanyarodott az erdőbe, és még jelzés is volt a rét széli fán.

Szóval, figyelni kell az erdőben, ha elágazáshoz ér az ember, – meg akkor is, ha látszólag előre csak egy út megy, de oldalról bejön egy másik (nagyobb út). És persze, mikor gyanúsan lejteni kezdett az út, vissza is sétálhatunk volna pár száz métert, jobban körülnézni jelzés után.

Vasárnap nem túráztunk, hanem pár város megnézését iktattuk be. Az első megállónk Besztercebánya (Banska Bytrica) volt. Parkolóhely-keresés után az első program egy véletlenül észrevett Istentiszteleten való részvétel volt (szlovákul). Utána nekiindultunk a városnak, a főtér felé. A város főtere nagyon szépen fel van újítva, jól néznek ki a középkori házak, barokk templomok.

A belvárost mindenképp tudom ajánlani megnézésre, ha érdekel egy régi hangulatú városka. Ezen kívül még a főtértől öt perc sétára lévő Szlovák Nemzeti Felkelés Múzeuma (Múzeum SNP – Slovensko Národného Povstania) előtti katonai járműveket néztük meg, döntően második világháborús harcjárművek vannak kiállítva. Van egy csapatszállító repülő, amibe 50 euró centért be lehet menni és meghallgatni szlovákul vagy angolul a gép történetét. Illetve a múzeum parkjában mindenféle haditechnikai eszközök vannak (tank, önjáró löveg, páncélvonat).

Zólyom városában szintén megálltunk. Ott a főtér modernebb hangulatú, viszont van egy várkastély, ami megőrizte a középkori hangulatot. A várkastély emeletén pedig a Szlovák Nemzeti Galéria kiállítása látható. Ami ráadásul a hónap első vasárnapjaként ingyenesen volt látogatható.

Szóval most már tudom, hogy a Felvidék, Szlovákia nem csak túratervezés esetén jöhet szóba nekem.

0 Tovább

Utazás a Fogarasi-Havasokba

A Fogarasi-Havasok (Munții Făgăraș) a Déli Kárpátokban fekszik, annak legmagasabb hegylánca.

2014-ben ide szerveztünk egy egyhetes nyári gerinctúrát. Kiválóan megszerveztük, hogy kisbusszal megyünk oda, csak nekem még egyéb elfoglaltságom is volt az indulás napján. Ezért vonattal mentem a többiek után, fél nappal később. Vagyis vonattal indultam, de ez majd úgyis kiderül.

A túra kezdőpontjának Oltfelsősebest (Sebeşu de Sus)választottuk. A nyugat-keleti irány hamar eldőlt, például Nagy Balázs (könyv) tanácsára, hogy így hátulról kapjuk a túra alatt a szelet. És valamiért ez szimpatikusabbnak tűnt, mint a hegység tényleges, nyugati végpontja, a Vörös-torony hágó (az E81-es úton). Ha jól emlékszem, volt egy olyan szempont is, hogy faluban akartuk hagyni az autót.

A vonatjegyet Nagyszebenig (Sibiu) vettem meg Gyulafehérvári (Alba Iulia) átszállással. A vonat este indult a Keletiből, a hálófülkében még egy fiatal srác és egy lány utazott, akik Bécsből indultak, és Budapesten csak átszálltak a Balkáni körútjuk kezdetén.

Ők a vonattal egészen Bukarestig utaztak. Beszélgettünk kicsit a montenegrói tengerpartól, ajánlottam nekik, hogy majd egyenek lángost, ha megint Budapesten járnak, aztán már mehettünk is aludni. Éjfél körül a schengeni határ átlépése, ellenőrzés, OK, aludjunk tovább. A kinyomtatott menetrenden minden állomásnál feltüntették az érkezés időt, így a hajnali négyes átszállástól nem tartottam. Csak azzal sikerült megzavarnom magam, hogy kihagytam a számításból, hogy a határátlépéssel másik időzónába is kerültem. És a menetrenden nyilván helyi idő szerint voltak a megállók:) A kalauz mondjuk valószínűleg felébresztett volna, de ezzel az amatőr fesztivállal adtam magamnak némi agyalni valót, míg rá nem jöttem, hogy miképp lehetünk minden állomáson 50-60 perccel hamarabb.

Oké, felejtsük is el ezt. Hajnalban leszálltam Gyulafehérváron, volt olyan két órám a város szélén lévő állomáson. Eredetileg arra gondoltam, hogy ezalatt besétálok a városba megnézni a várat, de a helyszínen a 22+ kg-os hátizsákkal már nem voltam annyira lelkes. Szóval sétálgattam az állomás előtti parkolóban (az első(?) reggeli buszok már indultak) és üldögéltem a váróban.

A vonat pontosan megjött (egyébként az egész úton végig tartották a menetrendet), félig alacsony padlós, elővárosi vonat volt. Az üveg ugyan két helyen is be volt törve, viszont az egyiket egy nagy csavarral és két fémlappal óvták (gondolom) a repedések további növekedésétől. Sokkal jobb, mint ablak nélküli vonaton utazni:)

Gyulafehérvárra már reggel értünk be, a többi utas elindult a dolgára (gondolom, sokan munkába ingáztak), én meg szép komótosan elindultam a buszpályaudvar felé. Dani barátommal már itthon kinéztük a buszt. A http://www.autogari.ro/ oldalon különböző helyi járatok közt lehet keresni (sok társaság van). A pályaudvaron nem láttam kiírva Sebeşu de Sus-t, de nem gond, megkérdezem a pénztárban. Gondosan leírtam előre egy papírra a település nevét. Mutatom a pénztárosnak (fogalmazzunk úgy, hogy az angolt kevés ember értette, legalábbis azok közül, akikkel én szóba elegyedtem). Ingatta a fejét, hogy nem, oda biztos nem megy busz. Menjek a vonatállomásra. Oké, köszönöm.

Vissza a buszokhoz, elkezdtem kérdezősködni a kint a várakozók közt. Odaküldtek az egyik sofőrhöz, aki mondta, hogy ő nem megy, kérdezzem meg a biztonságiakat a pályaudvar bejáratánál. Ők egy másik sofőrre mutattak, aki egy készséges utas tolmácsolásával elmondta, hogy ő sem megy oda. Aztán egyszer csak az előbbi utas (aki amúgy itt szállt le, szóval ment volna a dolgára) odahozott egy férfit, hogy ő elvisz engem Sebeşu de Sus-ba. De jó! Kérdezem, mikor indul? Válasz: amikor akarom. Itt kezdett derengeni, hogy akkor ez nem annyira egy menetrend szerinti járat. Magyar taxis viszonyokhoz szokott lelkembe rögtön beugrott a hiéna kifejezés, és mondtam a lelkes sofőrnek, hogy köszönöm, még gondolkodom.

Visszabattyogtam az állomásra. A pénztárosok kicsit küldözgettek egymás közt a Do you speak English?-re, de végül egy utas tolmácsolt, és így meg tudtam kérdezni, hogy visz-e oda vonat? Igen, délután kettőkor. Oké, gondoltam, akkor megoldás már van, csak kicsit későn vágnék neki a gyaloglásnak.

Utána a kitett vonatinformációs számítógépen (à la román Elvira) megtaláltam, hogy a vasútállomás kb. nyolc kilométerre van a falutól. Kár.

Na jó, az épület előtt állt vagy egy tucat taxi (sárga Dacia Loganek). Elindulok a sor felé, a hiénám, akarom mondani a saját sofőröm integet nekem. Visszaintegetek, hogy hello, és határozottan megyek tovább a taxisok felé. Odalépek az egyik szimpatikus sofőrhöz (Épp tolja előre az autóját, mert elment az első taxi, és előbbre ment a sor. Végül is, a leendő utasoknak spórolt.). Mondom neki, hogy hova mennék. Sebeşu de Sus? Kicsit vakarja a fejét, de aztán egy kolléga meg GPS segítségével bizonyosságot szerez, és mondja, hogy nem gond. Kérdezem, hogy mennyi lenne, kb tudja a távolságot, azt beszorozza a kilométertarifával – ha jól emlékszem 80 lejt mondott (70-es árfolyamon 5600Ft). Ez ugyan több volt a pályaudvari tag 60 lejénél, de nekem nagyobb bizodalmam volt a taxisban. Elindulunk.

Közben két szembejövő autót leint és megkérdezi, hogy ugye erre kell mennünk? Angol-román-németül elbeszélgetünk, megbeszéljük, hogy van Sebeşu de Jos, viszont én a távolabbi de Sus-ba megyek. A faluba beérve ismerősek a házak a Google Utcaképről (bizony, erre is járt a kamerás autó). Mikor meglátom a többiek kisbuszát, már tudom, hogy abszolút jó helyen vagyok. Elvitetem magam a falu végéig (lusta üzemmódban vagyok, fogok még gyalogolni eleget), fizetek. Kérdezi, mikor megyek haza, megadja a közvetlen számát, hogy ne kelljen a diszpécsert hívnom.

Elintegetem, és már nincs is más hátra, mint elindulni a Fogaras előttem magasodó tömbje felé, gondolkodni, hogy vajon a völgyi pásztorkutyák mennyire agresszívek (nem voltak azok), megcsodálni a patak melletti pásztorszállásokat és bivalyokat, felgyalogolni pár száz méter szintet, és találkozni a többiekkel, akik már sátort vertek egy turistaház mellett.

Eegy Patak a Fogarasi-Havasokba, felfelé menet.

Forrás: Nagy Balázs: Gerinctúrák a Kárpátokban(175. oldaltól)

0 Tovább

hashtagutazas

blogavatar

Utazásaim, túrák és helyek, ahova szívesen utaznék. Nyomokban földrajzot tartalmazhat.

Rövidhírek, tweetek

Feedek

Legfrissebb bejegyzések

2024.04.23.
2022.04.22.

Ajánló

Kalandozások erre-arra: utazás mindenfelé a világban, pl. Kínába