Röviden: sziklák, tenger, hegyek és parkolók. Ja, és néhol házak a tenger és a hegyek közé beszorítva. 2014-ben barátokkal jártam Montenegróban, a Kotori-öbölben, akkor tettem ezeket a megfigyeléseket.
Kicsit bővebben: Montenegró tengerparti sávja népszerű nyári úti cél – például azoknak, akik Horvátország helyett valahova máshova akarnak menni az Adriai-tenger partján (mert olcsóbb vagy mert azt már látták). Főleg szerb turistákat láttunk. Szóval, nem csak mi mentünk oda nyaralni, sok a turista (legalábbis nyáron biztosan). De a turisták mellett hegyek is találhatók a tengerparton. Név szerint a Dinári-hegység külső vonulata. Ez a hegység az Alpokkal és a Kárpátokkal egy időben keletkezett (emlékszünk még az iskolából az Eurázsia-hegységrendszerre?). Mivel ez nem olyan régen történt (csak 50-100 millió éve), ezért még nem pusztult le nagyon. A legmagasabb csúcsok 2500 méter fölé nyúlnak, és a tengerparton fekvő külső övön is vannak 1000 métert meghaladó részek. És mivel ezek a tengerparton, a tengerszintről nézve magasodnak felénk, az azért nem ugyanaz, mint mondjuk a Kékes-tető tövében, 200 méterről felnézni a laposabban emelkedő hegységre.
Szóval, a lényeg, hogy magas hegyek vannak közvetlenül a tengerparton. Sőt, a tengerben is. Ugyanis a hegység süllyedt is az évmilliók során, így a horvát tengerpart egyes, a parttal párhuzamos szigetei ennek a hegységrendszernek a kiálló gerincei.
És mivel ezek hegyoldalak meredekek, ezért kevés hely van a hegyláb és a tenger közt. Ebből adódik, hogy például mezőgazdasági művelésre itt kevés a hely. A városok néhol a hegyoldalakra is terjeszkedtek (lásd Kotort vagy Herceg Novi óvárosát). Aztán az is következik ebből, hogy kevés a strandnak alkalmas hely, és azok is inkább sziklásak. Viszont a víz gyorsan mélyül (ami mondjuk lehet jó is, meg rossz is). Szóval a kevés rendelkezésre álló helyen vannak házak, strandok meg nyilván utak. Viszont a turisták autóval érkeznek, amely autókat valahol le kell tenni. Ehhez kapcsolódik az általunk megfigyelt tétel:
Olyan nincs, hogy Montenegróban valami nem parkoló!
Természetesen a fenti mondat nem a helyi hatóságok által kiadott útmutatás vagy rendelkezés, ugyanakkor nagyon nagy fokú kreativitást és lazaságot láttunk ottlétünk alatt a parkoló helyek megválasztásában.
Pár nap akklimatizálódás után mi is (egyre inkább) alkalmaztuk ezt a szabályt. A kevés parkoló hely miatt rá is voltunk szorulva.
Nem fjord
A Kotori-öböl nem fjord. Bár az interneten több helyen úgy emlegetik, mint a legdélibb ilyen természeti képződmény, de nem az. A fjord egy gleccservájta teknővölgy, amit a tenger elöntött. A Kotori-öböl viszont úgy keletkezett, hogy ez a terület megsüllyedt és a tenger szintjénél alacsonyabbra került a völgy feneke.
Két kép Herceg Noviból:
Macskák.
A Wikipédia szerint „egy kisebb termetű húsevő emlősállat, amely a macskafélék (Felidae) családján belül a Felis nem Felis silvestris fajához tartozik”. A montenegrói (és dubrovniki) megfigyelések nyomán viszont egy kisebb termetű állat, ami mindenhol alszik.
Alvó macska Dubrovnikban, a várfalról fényképezve.
A Kotori-öböl szép számmal tartogat látnivalókat a strandokon túl is. Meg lehet nézni Kotor történelmi városmagját, át lehet ugrani Horvátországba megnézni Dubrovnikot (ez már egy jobban helyrehozott város, illetve nagyobb mint Kotor. Plusz a Trónok Harca sorozat rajongói vadászhatják a forgatási helyeket.)
A Lovrijenca vár
A várkert.
Aztán ott vannak a Kotori-öböl mentén fekvő kis települések szűk utcákkal, templomokkal ahol akár véletlenszerűen is érdemes lehet kicsit megállni és nézelődni. Ha jól emlékszem, mi Perastban álltunk meg egy órára. Hangulatos, csendes kis város, kevés parkolóhellyel.
És természetesen kirándulni is lehet a Kotori-öböl környékén. Mi csak egy kisebb dombra mentünk fel (azt hiszem, Bogdašići volt a neve), ami épp csak 700m fölé nyúlt. Ez a Kotori- öbölben található egyik félszigeten fekszik, szép kilátással Kotor városára és a környező öblökre.
Elmentünk az öböl partján található Lepetane településre. Mivel tudtuk, hogy innen fel lehet menni a félszigeten lévő hegyekre, elkezdtük keresni az ösvényt a házak közt. Hamar meg is találtuk és elindultunk felfelé először a kertek közt, aztán a mediterrán erdőben. Viszonylag egyértelmű volt a csúcsra vezető ösvény, tábla is volt a turistautakkal.
Info: a Kamenari-Lepetane komp ottjártunkkor gyalogosoknak ingyen volt.
Útban felfelé.
A Kotori erőd távolról.
Miért éppen Montenegró?
2014-ben nyári utazásra keresett célpontot az egyik barátom. Horvátországot kezdte el nézegetni, de aztán a kedvezőbb árak és a „nincs is sokkal messzebb” érvek mentén Montenegróra esett a választása. Igaz, Magyarországról mégis kicsit messzebb van (nekünk autóval nagyjából tizennégy óra volt, amiben benne volt egy pár órás mostari megállás is). A víz viszont nem hidegebb, az ételek nyilván hasonlók, és itt is vannak nagyon szép templomok, városok (pl. Kotor).
Az egy hetes utazás egy személyautóval (öt fővel) apartmannal, magunknak vett és főzött kajával, pár belépővel fejenként 60.000Ft-ból jött ki. Szóval, én ajánlom!
Összegzésként: nagyon jól éreztük magunkat Montenegróban. Volt egy kis kultúrsokk a délies lazaság és néhol a szemét miatt, de ezen hamar túl tettünk magunkat, így már semmi sem akadályozott minket abban, hogy élvezzük a tengert, a tájat és a pihenést.
Források
Dinári-hegység néhány természetföldrajzi adata: http://www.peakbagger.com/range.aspx?rid=360
Probáld Ferenc: Európa regionális földrajza, 2000 – egyetemi tankönyv, ELTE Eötvös Kiadó
A könyv újabb kiadása az interneten is megtalálható: http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_527_eu_regionalis_foldrajz_1/adatok.html
